A János levél szavain indulok el

1Jn 2,22-28 - Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé. Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne! Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 1,19-28 - Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.” Erre megkérdezték tőle: „Mi vagy tehát? Illés vagy?” Ő azt válaszolta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?” Azt felelte: „Nem.” Akkor azt mondták neki: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?” Ő azt felelte: „A pusztában kiáltó szava vagyok: „Tegyétek egyenessé az Úr útját” [Iz 40,3], amint Izajás próféta mondta.” A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” János ezt felelte nekik: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.” Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

A János levél szavain indulok el, elmélkedek, keresem helyemet Isten jobbján. „Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne! Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne” Határozott, egyértelmű szavak, melyek tudatos hitvallásra bátorítanak, biztosítani akarnak minden hívőt, hogy a személyes felkentségünk elég ahhoz, hogy közösségre lépjünk Vele, Krisztussal, Aki meghívott bennünket tanítványai sorába. Ami nem jelenti azt, hogy készek vagyunk az apostolkodásra, de azt jelenti, hogy, ha tanulni vagyunk képesek Tőle, mely személyesen hasznunkra, javunkra válhat, tehát személyiségünk fejlődését jelenti, és azon keresztül beleoltódunk Krisztusba, akkor azzá lehetünk, amire elhívásunk szól. De addig még sokat kell tanulnunk, fejlődnünk. Mert, ha nem ismerem magam eléggé, ha nem vagyok magammal reális, őszinte, akkor hogyan ismerhetném fel azt, hogy mi Isten szándéka velem? Márpedig, az első az, hogy azokat az ingereket kell felismernem, melyek a mai érdekkülönbözőségekből rám omlanak, engem akarnak meggyőzni mások érdekérvényesítő szándékának, bizonygatva, hogy nekem mire van szükségem, én mire vagyok alkalmas. Mikor, pedig, nekem nem mások elvárásainak kell megfelelnem, csak egyedül Isten elvárásának! Ki kell vonnom magam abból az érdekszférából, mely magáénak akar tekinteni, maga céljára akar használni. Még akkor is, ha annak esetleg olyan látszatot kölcsönöznek, ami engem félrevezetni próbál. Ezek az Antikrisztusok manapság, akik magukat megváltónak állítják be, a megváltottságot ígérik, mert kiismerik gyengeségeimet, bűneimet, melyekkel kiszolgáltatottá válhatok!

Szükségem van önismeretre, és emberismeretre is! A szándék, és az önvád egymást kielégítheti, mégsem biztos, hogy üdvösségemet szolgálják!

Ellenségemmé válhatok magam is, és magamra vonhatom mások érdekérvényesítését, mely másokat tévedésbe kergethet.

A sportban sokszor tanították a szoros emberfogást. Ez a kifejezés más értelemben, de alkalmas lehet arra, hogy ha én „rátapadok” Krisztusra, így eltávolodok embertől, ami nem szeretetlenség még, csak okos szeretet, akkor magam javát szolgálhatom, és talán még mások hasznára is válhatok.

Az evangéliumban János őszinte és egyenes tudott maradni, tudta hol a helye, és nem vágyott arra a babérra, melyet nem neki készítettek! De, működése előtt a pusztában tisztázta személyiségét, és azt is, hogy ennek a személynek, aki Ő, mi a feladata Istentől. Azt teljesíteni kész volt, de nem többet!

Józanságodra taníts engem Istenem, hogy ha tévedek is, de legyen időm és módom Hozzád visszatalálni! Ámen