E világnak szigorú törvénye ez is
1Jn 2,18-21 - Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.
Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!’’ Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.
Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.’’ Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
E világnak szigorú törvénye ez is: ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is kell, hogy legyen. Egyedül az áll ezen a törvényen felül, aki mindennek a teremtője, alkotója. Tehát: azt is megengedő kijelentenünk Róla, hogy Ő minden kezdeten, és minden végesen felül áll. Vagyis, e világ törvényei, Őt magát nem korlátozzák be. Ezzel azt is gondolhatom, hogy az általa teremtett mindenség törvényei nem jellemzik Őt teljes körűen. Számomra a kérdés az marad, hogy, de hát, akkor, milyen mértékben tudom Őt, a teremtéséből felismerni, azonosítani?
Én, az ember olyan teremtménye vagyok Neki, Istennek, akinek szükségem van keretekre. Keresem szüntelen azokat a kereteket, melyek között a létemet képes lehetek definiálni, rendben valónak tudni. Vagyis: szükségem van – nekem van szükségem! - a törvényekre, melyek keretül szolgálnak a létezésemhez. De, mert én magam is – ebben a világban véges vagyok, a törvényeim is végesek.
Meg kell vallanom, hogy még az Istenről is törvényeket kreálok, mert nem vagyok képes másképpen felfogni, Vele azonosulni, csak úgy, ha bele szorítom – bele kényszerítem - a magam keretei közé.
De, ha ezt tudom magamról, akkor szabad a magam kereteit tágítani, abba az irányba, mely Isten szabadságába, végtelenségébe, vagyis örökkévalóságába torkolhat bele. Melyik ez az irány? Mi lehet az az irány, mely Isten felé vezethet el engem? János megmutatja számomra: „az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki”! Jézus társának kell szegődnöm ahhoz, hogy kereteimet a helyes irányba tágíthassam.
Ezen a gondolatmeneten végig elmélkedve a létet, a létezést, a teremtettségemet, arra kell ráismernem, hogy a törvény és a kinyilatkoztatás által megismerhető Isten léte nincs egymással ellentmondásban. Sőt! A magam törvényei közül, melyeket minduntalan érzek, hogy szűkek, mert hiszen, állandóan oda jutok el, életem útján, ahol a határmezsgye van, a keretek vannak, melyekről kettőt gondolhatok: egyik az, hogy védenek, a másik az, hogy arra szolgálnak, hogy megmutassák számomra azt, hogy azok az én határaim, melyeken túl is van élet. De, mely élettérben már csak olyan közeg tud életben tartani, éltetni, amire nem tudok más kifejezést alkalmazni, mint azt, hogy kegyelem, irgalom, megbocsátás, vagyis: a legteljesebb szeretet!
Én úgy élem meg, hogy kereteim között, a biztonságos zónámban, ha megmaradok, abból nem akarok, nem merek, nem vágyakozom kilépni, akkor annak oka az, hogy hitem önmagamban van, törvényeimben van, nem kívánok élni azzal a kegyelemmel, igazsággal, melyet Jézus kínál fel minden embernek! Melyről János azt írja, Jézusra utalva, mint akinek a „teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet” – vagyis Jézus a minta, a példa, az Ember összképe, eszenciája, Az Etalon -, „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”.
Értenem kell Jánosnak e kijelentését, ha azt mondom, hogy hiszek az egy Istenben, hiszem Jézust, aki az Isten egyszülött Fia, Aki a Szentlélekben akar bennem is megtestesülni! Ez az értelem, a hit bizonyosságának a megléte bennem, melyet a Lélek nyilatkoztat ki a számomra!
Nem vagyok keresztény, Krisztuskövető, nem vagyok az Atyához vezető úton addig, míg kereteim között toporgok! Erre is János hívja fel a figyelmemet, amikor így ír: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.”
Azok, akik kereteik között megrekednek, azok az emberek, akikről János így fogalmaz: „a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be”! Az evilág fiai azok, akik csak és kizárólag a férfi akaratából születtek meg, de még nem születtek meg „Istenből”! A felnőtté válás fogalma is egy evilági törvény kifejezése. A lelki ember kifejezés, már egy más világ fogalmát próbálja belém ültetni. Amire vágyakozni, már kezdete annak, hogy Istenből újjá születhessek. Ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: „Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.” [Jn 3,7]
Ma, amikor számot vetek a múltam kereteivel, és a jövő felé kacsintgatok, és ezt egy éjszaka ünneplésébe – mert így szoktuk, mi emberek – fojtom bele, akkor azért nem árt erre is időt fordítanom, hogy úgy tekintsek magamra, mint aki felteszem, felmerem tenni a kérdést önmagamnak. Visszatekintve, megállva, és előre is tekintve: milyen ember vagyok, megrekedt, vagy szabad, Isten teljességére? Van irányom, tartok valahova, hol tartok most éppen? Lehet, hogy rossz az irányom, irányt kellene változtatnom? Vagy, az is lehet, hogy még az irányt sem látom, hogy merre kellene haladnom, mert Jézussal nem vagyok elég mély ismeretségben, közelségben, barátságban? Vagy, lehet, hogy önismeretemmel van baj? Nem vagyok magammal sem elég közelségben, jóban, barátságban? Önmagamról feltételezettekben tévedek? Van elég önkritikám? … A kérdések sorának nincs vége, ne legyen vége, míg élek! Tudnom kell, meg kell tanulnom kérdeznem, hogy válaszomra találjak! Istenem, segíts szüntelen újjá születni nekem, Benned, Krisztussal, a Szentlélek által! Ámen
