Misztérium az Ember számára Isten

Bír 13,2-7.24-25a - Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: „Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.” Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: „Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: „Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.”„ Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.

Zs 70 - Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. Hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: „Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!” Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellenségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre, s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Lk 1,5-25 - Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni [Ter 17,19]. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik [Szám 6,3; Bír 13,4], és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa [Mal 3,23-24], a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.” Ekkor Zakariás megkérdezte: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Misztérium, misztérium az Ember számára Isten, és az Ő tettei! Felfoghatatlanok, érthetetlenek tettei! Azon túl: észre sem veszi azokat az ember, fel sem tűnnek számára Isten tettei, ha lelke műveletlen, és kitakarja gondolkodása, okoskodása, mely evilági képzetektől megvakult. A valóságom a világról alkotott logikától, tapasztalásaimtól bezárttá, röghöz kötötté tesznek. A világi ember ellensége Isten szabadságának. Nem is szándékai szerint, vagy tudatosságából eredően, hanem azért, amiért mindenben a törvényszerűségekhez ragaszkodik: miből, mi következhet, mi az, ami számomra követhető, elképzelhető, lehetőség. Ahogy a matematika szabályai szerint azt állítjuk, hogy a kétszer kettő az négy, a világi ember nem engedi meg a maga számára, hogy a dolgok a maga beavatkozása nélkül történhessenek. Mindennek rendje van, és rendje kell, hogy legyen, különben bizonytalanná leszek. Uralkodni akarok, még a törvényeken is, a biztonságot, és a bizonyosságot én akarom magam számára garantálni. Ha kicsúsznak a dolgok a kezeim közül, ha nem vagyok képes a dolgokat én irányítani, akkor az nincs, akkor az botrány, akkor az rettenetes. Általában így élünk, így vélekedünk a világ dolgairól, a magunk életéről, és azt valljuk, hogy felelősséggel tartozunk azért, hogy mindenben az a rend legyen, amit mi annak tartunk.

És ebbe a realitáselméletünkbe kell, hogy beleilleszkedjen, magunkénak tartsuk a Karácsony ünnepét. Egy olyan ember születésének a megünneplése, aki állítólak nem a férfi akaratából lett. Ha egy meddő asszony, vagy terméketlen férfi szempontjából nézzük, akkor ma még, vagy azt mondjuk, hogy ez képtelenség, vagy azt állítjuk, hogy csoda. Persze, akkor mondhatjuk azt, hogy csoda, ha hiszünk abban, hogy léteznek csodák. De, egy materiális, földhöz ragadt logika szerint mihez, és kihez köthető a csoda? Itt kell feltennünk azt a kérdést, hogy vajon, lehet-e életről fogalmunk, feltételezhetünk e olyan életet, amiről eddig nem vettünk tudomást? Ki vagyok én, és az én életem milyen dimenziók közötti lét? Van talán egy olyan vetülete, melyről nem vagyok képes tudomást venni? A gondolkodó elme ilyenkor arra kényszerül, megítélésem szerint, hogy nyisson szellemében, gondolati létállapotában egy olyan ajtót, melyen keresztül kitekinthet olyan esetleges lehetőségekre, melyeket eddig nem engedett meg magának.

Akkor ráismerek arra, hogy bizony eddig is volt rengeteg olyan tétel a logikámban, melyeket valamilyen hit váltott ki, és tett elfogadhatóvá, elképzelhetővé. Létezővé lett számomra olyan dolog, olyan dolgok, melyeket sem tapasztalat, sem tudás nem igazol, csupán valamilyen kötődés valakihez, vagy valamilyen belső indíttatásomhoz váltott ki. Érzelemnek, esetleg valamilyen általam nem azonosítható érzékelés tette a magam számára elfogadhatóvá azt a bizonyos logikát, melyet már magaménak vallok. Vagyis: olyan inspirációban hiszek, aminek forrását nem ismerem, nem vagyok képes azonosítani. Be kell látnom, hogy önmagam feltérképezéséhez is kevésnek bizonyulok! Be kell látnom, hogy bennem olyan erők működnek, melyeket nem tudok irányítani, de engem irányítanak, befolyásolnak.

Ettől kezdve, nem marad más a magam számára, mint az, hogy vagy eltagadom ezeket az erőket önmagam elől is, szégyenkezve, pironkodva, büszkeséggel, vagy gőggel. Vagy beismerem, hogy vannak olyan erők és alakítanak olyan erők, melyek felett nincs befolyásom.

Én azt mondom, hogy számomra itt kezdődött el az Istenbe vetett hit. Az arról való meggyőződésem, belátásom, hogy számomra minden nap ajándék, olyan lehetőség, ami felett nekem nincs hatalmam. Ahogy arról sem tehetek, hogy lettem, arról sem tehetek, hogy most éppen vagyok, és éppen itt vagyok, és éppen erről fejtem ki számotokra a gondolatomat.

Sőt, ezek a gondolataim nem most születtek meg, de most közlöm Veletek. Azonban, a fölött sincs hatalmam, hogy Benned e szavak mit fakasztanak fel, és melyik szavak.

Azért mondtam mindezt el, hogy elmondjam azt, hogy az, hogy ez a Karácsony mit jelent a számodra - azon túl, amit a média, a világ kommunikál róla, amit kimondok számodra, most, hogy Boldog, Áldott Karácsonyt kívánok Neked! Hogy azt kérem, hogy Isten áldjon meg téged, világosítson meg téged, tegyen gazdagabbá téged -, senki máson nem múlik, csak Rajtad:

- Mit kezdesz azokkal az erőkkel, melyek hatnak Rád, hatni akarnak Rád, mert hatni képesek Rád!

- Te vagy az, aki bizonyos erőkre igent mondhatsz, és bizonyos erőkre nemet mondhatsz!

- Te vagy az, aki képessé lehetsz, válhatsz arra, hogy eldönthessed, milyen erőkre akarsz igent mondani, és milyen erőkre nemet!

- Ez ott, azon a ponton dől el, amikor eldöntöm azt, vagyis alárendelem magam annak a ténynek, hogy bizony vannak, működnek bennem olyan erők, melyek felett nincs hatalmam, mindaddig, míg a magam döntését meg nem hozom felettük!

- Ugyanakkor, rádöbbenek arra is, hogy bizony a szabad akaratom olyan dolog, mely felett szabadon rendelkezhetek. Vagy, ha nem vállalom fel, akkor megengedem másoknak, hogy felettem szabadon rendelkezzenek!

Mennyei Atyám, tudom, nem kérdés, hogy angyalaidnak, vagy Neked hűtlen angyaloknak engedelmeskedem-e. De azt is Tudom, Jézus Krisztustól, hogy két szolgának nem szolgálhatok! Rám vár a döntés. De én már döntöttem, melyhez kérem megerősítő kegyelmedet, minden nap, és életem minden pillanatában! Ahogy szeretteim számára is ezt kérem Tőled! Ámen