Ne tegyek úgy, mint aki ünnepel

Ter 49,2.8-10 - Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Mt 1,1-17 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

Ne tegyek úgy, mint aki ünnepel. Ez is csak egy születésnap? Egy olyan ünnepnap, amire azt mondom, hogy na és, ez természetes, hogy minden egyes ilyen alkalom azt jelenti, hogy megint elmúlt egy év abból, ami megadatott a számomra? Vagy, van alkalmam e napon, bármit is ünnepelnem?

Ki vagyok, kinek tartom magam? E kérdésre adott válaszom, sokat segít megválaszolni azt, hogy mások születésnapjához való viszonyomat miért úgy élem meg, ahogy.

Jézus születésnapja mit jelent a számomra? Karácsony ünnepét mennyiben vagyok képes Krisztussal közösségben megülni? Mitől válik Krisztus születése az én ünnepemmé?

Látszólag egy keresztény ember számára e kérdések úgy hangzanak, mintha a válasz rá természetes lenne. Olyannyira, hogy feltenni egyszerűen képtelenség, szemtelenség, tolakodás, és illetlenség. Nem sértődök meg, ha az olvasóm elsőre így vélekedik. De azt kérem, hogy ő se sértődjön meg azon, hogy felmerem tenni e kérdéseket.

Azt vallom, hogy ki Isten, és ki a Szeretet, Ő örömmel figyel oda minden ilyen és hasonló kérdésre. Miért vélekedek így Istenről? Amiért szabadelvűnek, szabadnak, és megengedőnek ismerem. Belegondolok abba, hogy mi mindent enged meg az embernek, hogy gondoljon, hogy tegyen és szóljon! Én biztos, hogy az Ő helyében már rég besokalltam volna, elegem lenne a teremtményemből, aki ennyit megenged magának, és ennyire nem tisztel. Sőt, ennyire lenéz, és semmi venni képes. Nem értsen senki félre: magamból indulok ki, én sem vagyok más, akkor, amikor az érdekem úgy kívánja meg. De, sokszor érzem úgy, hogy nincs más választásom, mert a körülmények nem engedik meg nekem, hogy annál jobb választ adjak a helyzetekre, mint amit tudok adni.

Hányszor van az, hogy két rossz közül kell választanunk, és nem az a kérdés, hogy a jót, vagy a rosszat válasszam. Mennyire nem egyértelműek a helyzetek! És mennyire nem vagyunk képesek, nem lehetünk képesek rá, hogy egyértelműsíthessük a helyzeteket, melybe bele sodródunk, bele kényszerülünk.

Jut eszembe, Jézus családfájáról: mennyiben lehet fontos a családfa, számomra, számunkra? Mire kötelez bennünket a családunk? Egyáltalán kötelez bennünket bármire is?     Számomra ijesztő, de ebben sem vagyok más, hogy a mai világunk számára, mintha minden értékvesztetté lett volna. Nincs, amit feltétel nélkül tisztelnénk, feltétel nélkül elfogadnánk, amit meg ne kérdőjeleznénk, kétségbe ne vonnánk. Így van ez saját szüleinkkel és rokonságunkkal kapcsolatosan is. Egyre nagyobb bizonytalanságot teremtünk a magunk számára, magunk körül. És úgy tűnik, hogy mindezt azért tesszük, hogy nekünk lehessen igazunk. Állandóan a magunk igazságát keressük, és kényszerítjük ki, vagyis egyre jobban eltávolodunk emberi kapcsolatoktól, zárkózunk be magányos kalickáinkba. Aki igényelné is az emberi kapcsolatokat, az is arra kényszerül, hogy bezárkózzon kis toronyszobájába, melyet kénytelen kelletlen kell, hogy felhúzzon magának.

Talán ezért van az, hogy az ünnep is arról szól, hogy mivel tudok magam számára ünnepet teremteni. Nincs kivel ünnepelni, magamnak kell megteremtenem az ünnepemet és a magam számára kell ünnepi hangulatot kreálni, megajándékozhatom magamat, mert másnak úgy sem tudok örömet szerezni ajándékommal.

Hova lesz a misztérium, a titok, az ünnep misztériuma, csodája, melyet csodálkozva várhatunk, és amivel szerezhetünk, okozhatunk egymásnak örömöt?

Legyen velünk Kegyes az Isten! Ámen

És most kapom az üzenetet. Sürgősen megosztom, mert ez ide tartozik: