Erről a mai evangéliumról

1Kor 2,1-10a - Testvéreim! Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. Mi bölcsességet hirdetünk, de csak a tökéleteseknek. Nem e világnak és pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva a mi megdicsőülésünkre rendelt.

A világ fejedelmei közül ezt senki sem értette meg, mert ha megértették volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényre jut az írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt. Nekünk azonban Szentlelke által kinyilatkoztatta ezt Isten, mert a Lélek mindent ismer, még Isten mélységeit is.

Zsolt 36,3-4.5-6.30-31 - Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel. Az Úrban leld gyönyörűséged,s ő megadja neked szíved kéréseit. Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít. Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.

Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve. Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.

Lk 14,25-33 - Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.

Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”

Erről a mai evangéliumról, amit Keresztes Szent János kapcsán veszek elő, az a gondolat jut az eszembe, hogy mennyire különbözik egymástól ez a két fogalom, hogy várakozás, és készülődés. Miközben újra rácsodálkozom arra, hogy Jézus logikája, gondolkodása. mennyire eltér a ma emberének a gondolkodásától! Ilyenkor mindig felerősödik bennem az, hogy vissza kell csatolni, vissza kell térni a kezdetekhez. Oda, ahol Jézus működni kezd, és mindent átminősíteni próbál az ember körül, az emberben. Ráadásul: az emberért teszi, amit tesz! És ez utóbbi kijelentés, megállapítás válik lényegessé, ahhoz, hogy megváltoztatni próbáljam alapállásomat. Viszonyomat az Élethez.

Miben látom ma, én, a különbséget, a lényeges eltérést, a várakozás és a készülődés között?

Jézus nem a várakozásra szólít fel, hanem arra, hogy valami felé induljak el, készüljek valamire, amire megérkezni, lehet tervezni, lehet projektálni, tenni azért, hogy a cél elérése ne váratlan esemény legyen, hanem öröm, és a készület beteljesedése. A várakozás kifejezésében nincs dinamizmus, nincs cselekvés, éppen ezért nem vagyok én a részese. A készület, ezzel szemben aktivitást vár el tőlem. Cselekvésre inspirál, dolgom van vele, nem maradhatok ki belőle. A készület a részemként lehet az! Miközben én a készületben teljesedhetek ki. Valami olyan folyamat ez, melyben a test és a lélek egyként részt vesz. Tegnap hallgattam meg egy tanítást, elmélkedést, Aqinói Szent Tamás-i filozófia és teológia lélek-fogalmáról, szellemiségéről, François-Xavier Putallaz, a Fribourgi Egyetem professzorától (https://www.youtube.com/watch?v=zKkt1eHYWQI&index=3&list=FLEESBbCcdFgBntZKHOzaPPA&t=13s)

Úgy gondolom, hogy az az ember méltósága, amiben a test és a lélek egyként van jelen, lesz jelenvalóvá, képes kimunkálni, kitermelni, kifejleszteni az istenarcú embert, ami az ember teljességére vezethet bennünket. Talán ez az az isteni szándék, amiért teremt bennünket, a maga képére és hasonlatosságára. Hogy az ember, a maga szabad akaratával és Isten irgalmasságával párosulva igazolhassa vissza a Teremtés csodáját, a szeretet törvényének életrevalóságát, ami mindeneket megdicsőíteni képes Istenben.

Jézus nem teológus, nem dogmatikus, de nem is filozófus, csupán ember. Aki Istenségét megalázva lett emberré, hogy az embert teológián, dogmatikán, filozófián, pszichológián, antropológián, morálteológián, vagy éppen antropológián, és metafizikai tudományosságon keresztül is, elvezesse Istenhez. Visszavezetni kell bennünket ebből a világból, mely olyan jól sikerült teremtettség, olyan jól érzi magát ebben az ember, annyira feltaláljuk benne magunkat, hogy már el sem tudjuk képzelni azt, hogy lehet ennél tökéletesebb és természetesebb közeg a számunkra. Pedig Isten ennél sokkal többet képes magából, a szeretetből, megjeleníteni! Vágyakozom rá Istenem, Atyám, hogy megtapasztalhassam a Te teljességed csodálatos, gyönyörködtető, és boldogságot jelentő mindenségét. Vezess el engem, ne engedd el kezem, és kérem irgalmas szereteted gondoskodását terjeszd ki rám! Ámen