Az előítélet, vagy pedig, a büszkeség?

Szof 3,1-2.9-13 - Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez. Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem. Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned”, mely majd az Úr nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Mt 21,28-32 - „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: „Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!” Az így válaszolt: „Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: „Igenis, Uram!” De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján -- és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

Az előítélet, vagy pedig, a büszkeség? Mi az, ami erősebb bennem, mint az, hogy a lelkem szavára bízzam magam? Legalább kipróbálni egyszer, hogy vajon működik-e?! Elgondolkodtató, hogy azt jelenti ki Jézus, hogy „a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti”. Olyanokat állít példaként elénk, akik egyértelmű, hogy a világ szemében bűnösök. De hát, a jobb lator is bűnös volt, és Neki is azt mondta: „még ma velem leszel a paradicsomban!” [Lk 23,43]

Nem szabad megállni az ítéletnél. El kell jutni a bűnbánatra, a megbocsátásra, és a megbocsátás befogadására! Az ítélet a védekezés, mely a félelem szülötte. Míg a megbocsátás befogadása a szeretetnek való engedelmesség, az igazi szabadság élménye! Szabadságra születni kell? – Szabadságra születünk mindannyian, csak nem vagyunk képesek mi mind élni ezzel a lehetőséggel! Nem is könnyű a szabadsággal élni, és nem visszaélni. Ennek is köze van ahhoz, hogy az Életet milyen alapállásból szemlélem, fogadom el, vagy engedelmeskedek Neki. Mert az Élet, voltaképpen rajtam kívül van, akkor is, ha én azt nem tudom elfogadni. Ugyanakkor, részem lehet benne, ha képessé teszem magam rá, hogy elfogadjam olyannak, amilyen. Akkor is ha én benne vagyok, és akkor is, ha magamat kivonom abból! Az Élet élni akar, és folytonosan azzal molesztál, hogy: te akarsz e részesemmé lenni, vagy sem?

Ha elfogadom az Életet, magaménak, akkor arra is rádöbbenhetek, hogy a halál, amit annak nevezünk, az sem más, mint az Életforma váltás. De olyan jellegű, amihez a földi ember nem érti meg, hogy mi köze van hozzá. Amiért a földi ember csak ezt a létezési módot ismeri életnek. Pedig, az anyagi létforma, tulajdonképpen csak előszele, megízlelése az Életnek.

Aki ebben a világban él, és ennek a világnak él, az, tulajdonképpen tudomást sem vesz, képessé sem lesz rá, hogy felfogja, mi az Élet!

Mennyei Atyám, Benned legyen számomra e jelentésnek értelme, úgy akarom! Ámen