Két szemlélet, két szempont, két egymással ellentétes alapállás

Szám 24,2-7.15-17a - és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke, ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme: Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael! Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok. Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát. Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

Zs 24 - Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!

Mt 21,23-27 - Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus így válaszolt nekik: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk: „a mennyből”, azt mondja majd nekünk: „Akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „az emberektől”, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.” Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”

Két szemlélet, két szempont, két egymással ellentétes alapállás. Az emberé: ’Aki nincs velünk, az ellenünk!’ Sokszor elhangzik ez köreinkben valamilyen formában, de ha el sem hangzik, azért a dolgok szemlélete bennünk ilyen. A másik az Istené, mely elhangzik Jézus szájából: „aki nincs ellenünk, velünk van.” [Mk 9,40] Az előzőben a rejtett félelem van a másiktól. A védekezés ösztöne, amit a félelem motivál. Istenben nincs félelem. Ő nem ismeri a félelmet, ilyen módon kell vizsgálnom Jézus szavait is, Akiben nincs félelem a főpapokkal szemben, vagy a nép vénei iránt. Jézus nem érdekérvényesítő, nem karrierépítő, de még csak nem is keresi a maga igazát.

Számára egyetlen igazság van, az Atyáé. Vagy, úgy is kifejezhetem, hogy az Isten igazsága a sajátja. Minden iránt, Benne, Jézusban, ez a szabadság él, és gondolkodását is ez vezérli: a Lélek szabadsága, nagyvonalúsága, bűntől, bűnös hajlamtól is mentessége. Ma a hozzá hasonló emberre azt mondjuk, naiv, idealista, szentimentális, stb.

Törekedjünk rá, hogy beálljunk Jézus mögé, és onnan próbáljuk meg hallani, érteni, érezni az Ő szavait, melyek nem csupán szavak. Mert Jézus az Istent kinyilatkoztató Ige!

Próbáljuk meg függetleníteni magunkat attól, amiket eddig ezzel az Ige hellyel kapcsolatosan hallottunk, és halhatunk minden egyes alkalommal ismételni. Keressük meg a magunk kapcsolatát Jézushoz, és Jézus által kimondottakhoz.

Ha azt mondom, hogy Jézus a szeretet kommunikációjával működik, vagyis, félelem, és védekezés nélkül kinyilatkoztatja Isten logikáját, és gondolkodását, akkor ez annyit jelent, szerintem, hogy szembesíteni próbálja, minden erőszak, és kényszer alkalmazása nélkül a főpapokat és írástudókat önmagukkal. Azzal az ellentmondással, mely sajátjuk, és a hatalmuk féltéséből válik ösztönösséggé. Bizony, bennünk, emberekben, ez a félelem és féltés, a védekezés tudatalattinkban működik. Talán a neveltetés, talán a szokás, a világ működése, amibe beleszoktunk, és amiben mi magunk, a magunk biztonságát biztosíthatjuk fejlesztette ki ezt a működést. Ezzel szemben, Jézus, tudatos életmódra akar bennünket rávezetni, hiszen ezért kaptuk a gondolkodás, a logika, és a következtetés képességét. Képesek legyünk megkülönböztetni, mi az, amire nekünk szükségünk van, ami elveink szerinti sajátunk, és mi az, ami mások elvárásai velünk szemben. Az elvárásokban is tudnunk kellene különbséget tennünk: kinek vannak velünk szemben elvárásai, és vajon, azokkal mi a mi viszonyunk?

Bele kell helyezkednem, meg kell engedni magamnak, hogy én is az a személy vagyok, akinek szükségem van Jézus nevelésére. Aki, hogy alapállásom az élethez megváltozzon, megteheti, mert megengedem Neki, hogy neveljen, tanítson engem. Ehhez fogadom el a szabadság ajándékát, a gondolkodás és tisztánlátás ajándékát – ez utóbbit olyan feltétellel, hogy szubjektív, és ezt nem felejtem el, egy pillanatra sem. Mert tudom, bizonyos vagyok abban, hogy Jézus olyan dologban érdekelt, ami nekem, de velem, és rajtam keresztül mindenki másnak is javára akar lenni!

Nekem kell változnom, alakulnom, Hozzá hasonlóvá válni! Legfőképpen alapállásomban kell úgy változnom, hogy logikám, mindenről, ami az Élet, vélekedésem transzcendens értelemmel párosuljon, és ez legyen a meghatározó, a döntő szempont számomra. Ebben a világban, most! Mennyei Atyám, ehhez kérlek: a Te kegyelmed váljon uralkodóvá bennem! Ámen