Megérezni azt a legfenségesebb titkot, mely nem különböztet meg bennünket egymástól!

Ter 3,9-15.20 - Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?” Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett és ettem.” Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Ef 1,3-6.11-12 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Megérezni azt a legfenségesebb titkot, mely nem különböztet meg bennünket egymástól! Pontosabban: amiben egészen egyek, és testvérek lehetünk egymással, Krisztusban! Akiben, ha szándékunk, vágyaink, hitünk, életösztönünk, élni akarásunk, szeretetünk egy - pápának, papnak, levitának és laikusnak egyaránt! Most kaptam meg azt a kegyelmet, hogy ennek ízére ráérezhessek!

Krisztusba belecsendesedhetek én magam is úgy, ahogy a pápa is teheti!

Megkülönböztetés nélkül lehetek én, lelkemben olyan alázatos, szelíd, és megengedő, mint Ferenc pápa.

Csodálatos ez az érzés, hogy ott térdelhetek Vele közösségben, egyként Vele. Ehhez nem kell Rómába mennem, és nem kell Neki ide jönnie. Elég, ha lélekben egyesülni képesek lehetünk rá, mert Krisztusban találunk egymásra!

Én és Ő, papom, és főpásztorom, Te és Ti, Mi és Ők, és még én is - összeölelkezünk Krisztusban!

Ki magamról elmondhatom, és ezt csak én mondhatom el magamról – és mindegyikünk önmagáról is, ami felemelő és békességet teremtő egyben – őszintén megvallva, és megélve, mert én vagyok az egyetlen, aki én lehetek, és senki mással nem lehetek összetéveszthető, ezért jelenthetem ki - Páltól tanulva, aki Krisztus tanítványa, Akinek Krisztus a Mestere, és aki képes Krisztust hitelesíteni a számomra -, megvallva, hogy a legkisebb és legméltatlanabb, a legbűnösebb vagyok Krisztusban! Méltatlannak tartom magam rá, hogy engem tanítványának nevezzen, és mégis annak tudhatom magam! Ő választott engem, Ő hívott meg engem! Én egyet tehetek, hogy nem utasítom vissza, annak ellenére, hogy tudom méltatlanságomat. Mert akarok Krisztushoz tartozni, Krisztusra hasonlítani, ezért irtózom attól, mi Tőle elválaszthat. Már tudom, hogy mi lelkünket elválasztja egymástól, csak Ő képes azon úrrá lenni, hatalmat gyakorolni felette! – Elfogadni, tűrni, elviselni, hogy szükségem van Rá – Máriás lelkület kell hozzá!
 

Ma, amikor Szűz Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük, látom Mária mosolyát: ’Ti oktalanok! Hiszen mindannyiunkat erre a szeplőtelenségre hívott meg Isten! Ugyan, hogy vélekedek én a magam megváltásáról?’ Mária azt mondja: ’Miért is mondotok engem szeplőtelenül fogantatottnak? Hát azért, amiért el sem tudjátok képzelni azt, hogy én hogyan vélekedek a magam megváltottságáról. Talán, úgy vélekedtek rólam, mint akit Jézus eljöttéért maga az Atya Isten váltott meg, még mielőtt A Fiú megfogant volna bennem? De hát, ha A Fiú már minden teremtést megelőzően lett, és Benne lett minden, akkor tulajdonképpen minden megváltás, mindannyiunk megváltása is már öröktől fogva való! Te, embernek fia, Te sem vagy kevésbé szeplőtelenül fogantatott, mint én, kit az Atya arra választott ki, hogy Isten Fiát hordjam ki e világra! Kettőnk között a különbség csak abban van, hogy hogyan vélekedünk – mi ketten, Te és Én – a magunk megváltottságáról. Mire tartom Én azt, hogy Megváltott vagyok?! Ha elfogadod Te is a megváltás kegyelmét, magadra veszed azt az egyedüliségedet, melyben kiválasztott vagy, akkor Te is meghallhatod az angyal hozzád küldött üzenetét. Számodra ne az legyen a legfontosabb, hogy én vagyok a Fiú anyja, hanem az, hogy meghalld: „kegyelmet találtál Istennél”! A Te számodra is tartogatja Isten az egyedül neked rendelt kegyelmét. Fogadd el Tőle, az Atyától, legyél engedelmes a Fiúnak, hogy betölthessen a Szentlélek, és akaratod egy lehet az Atyáéval.’

Mi mindannyian Isten Lelkéből vagyunk részek, részei. Csupán a testünkben különbözünk. A gondunk, minden gondunk abból származik, hogy anyagi mivoltunkat többre tartjuk, mint lelkünket. Pedig a testünk, csupán arra szolgál, hogy e világ számára hordozzuk az üdvösség üzenetét, és azt megosszuk, azzal megajándékozzuk azokat, akik éhezik Isten Igazságát, titkát, ajándékát. Hogy aztán ők mit kezdenek vele, azzal nincs dolgunk. Hiszen közegévé kell legyünk csak Istennek, és nem több a dolgunk. Segíts engem Istenem, hogy szüntelen Neked lehessek! Ámen