A prófétai szó sokkal többet kijelent

Iz 11,1-10 - Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Róm 15,4-9 - Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek” [Zsolt 18,50].

Mt 3,1-12 - Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ő az, akiről Izajás próféta beszél: „A pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”„ [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: „Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.”

A prófétai szó, sokkal többet kijelent, mint amit a vallásos vetület képes lehet kimondani. Mert Isten személyes Isten, Aki a próféta által is engem, személyesen próbál megszólítani. Pontosan azért, mert személyek közösségében valósulhat csak meg Isten teljessége.

Izajás jövendölése szerint az ítélet valami olyan dolog lesz, ami a világi szemlélő számára teljesen érthetetlen. De akkor, mindenki számára érthetővé lesz. Olyan világosan, egyértelműen, hogy ajkának leheletétől megszégyenül, és szégyenében megsemmisül minden, mi igaztalan. Azt az állapotot, azt a légkört próbálja szemléletessé tenni Izajás próféta, melyet látomással lát csupán önmaga is.

Pál, már ennek a látomásnak a megértésére, elfogadására biztat. Hogy a hívek e látomás megértésében, és magukra ismerésében legyenek, lehessenek egyek. Ebben az egységben „egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját.”

Az evangélium szavaiból, én úgy érzem, hogy most ezt kell magamra vennem, értenem: „látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: „Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.” Nem elég, ha azt állítom, hogy engem a keresztség megment, szüntelenül törekednem kell a megtérés gyümölcseit teremni! Ha nem vagyok rá képes, ha nem leszek termékennyé, bizony, kivágnak, tűzre vetnek. Vajon lehetek még, van rá időm, hogy jó terméssé legyek? Vagy pelyvaként tűzre kerülök? Az élet ekképpen szemlélése, és értékelése egy 180 fokos fordulattal fedezhető csak fel. Az alapállásának megváltoztatására van szüksége az embernek ahhoz, hogy ne mondhassa azt, hogy én is farizeusi lelkülettel élek. Ez, ha erre el tud jutni az ember, az egy nagy felfedezés lehet. De erre is a megtérésen keresztül vezet el az út. Találkozás Istennel akkor lehetséges, ha merem vállalni a találkozáshoz szükséges lépéseket. Kockáztatni magam biztonságát, melyet én akarok megteremteni a magam számára. Nem a biztonságra kell törekedni, hanem a kihívások idején meg kell hoznom a magam döntését, és döntéseim következményét is fel kell vállalni! Tudva, hinni, hogy Isten mindig ott áll mellettem, és nem az az Ő baja, hogy rosszul döntök, hanem az, ha nem vagyok képes belátni, felvállalni a döntéseket, és megengedni a számára, hogy segítségemre lehessen, megmutathassa, hogy kész a segítségemre sietni. Bírj alázatra Istenem, hogy életemnek részévé lehess, és én a szüntelen megtérések által, Veled való közösségben válhassak istenemberivé! Ámen