Nézzétek, de lássatok, hogy tudjátok

Jel 20,1-4.11 - 21,2 - Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a sátán [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6], és megkötözte őt ezer esztendőre. Levetette őt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendő. Azután el kell oldozni, de csak rövid időre. Majd székeket láttam, és azoknak a lelkei foglaltak helyet rajtuk [Dán 7,9.22G], és kaptak ítélő hatalmat, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt [Iz 6,1], akinek tekintetétől menekült a föld [Zsolt 114,3.7] és az ég, és nem volt hely számukra [Dán 2,35G]. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és a könyveket kinyitották. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve [Dán 7,10; Zsolt 69,29]. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva. A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág [Óz 13,14] visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint. A halált és az alvilágot [Zsolt 28,4; Óz 13,14] egy tüzes tóba vetették: ez a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe [Dán 12,1], azt a tüzes tóba vetették. Ekkor új eget és új földet láttam [Iz 65,17], mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet [Iz 52,1] Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt [Iz 61,10].

Zs 83 - A karvezetőnek. A „Szőlőprések” szerint. Kóré fiainak zsoltára. Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura! Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után. Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem! Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké! Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül. Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti. Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon. Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene! Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára! Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni. Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr; Nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!

Lk 21,29-33 - Példabeszédet is mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fát. Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Nézzétek, de lássatok, hogy tudjátok! Mit kell ebből értenem? Amikor Jézus ezt mondja, hogy „Ég és föld elmúlnak”, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy minden mi anyagi természet, mi teremtett dolog, az véges. Ezzel szemben – „az én igéim el nem múlnak” - az Isteni Ige, mert az Ige, Isten maga, örökké való. És ez, még nem is az, amit feltétlenül el akar mondani ezzel Jézus.

Menjünk be az alagútba, vagy a barlangba mélyebben. Ne féljünk a sötéttől. Az ismeretlentől. Hittel kell haladnunk előre, mégpedig azzal a hittel, amihez már az Egyház sem nyújthat segítséget. Mert a hit megélése olyan személyes Isten kapcsolat, amire szintén Jézus tanít. De, amit csak megsejteni lehetünk képesek az Evangéliumból, hiszen erről nem tudnak beszámolni még azok sem, akik a legközelebb voltak Jézushoz. Pontosan azért nem tudnak arról beszélni, mert az a harmadik személy számára nincs! Csupán annak a következménye, lehet, válhat érzékelhetővé a harmadik ember számára. Az Evangélium, Jézus tanítása, Jézus működésének az elbeszélése erről szól! De Jézus azért jött, hogy elvezesse az embert az Atyához, az Atyával való közösségre. Amire Ő tud egyedül tapasztalással megsegíteni bennünket! És ez az, amiért nekem Jézussal kell közösségre lépnem! Nem az Egyházzal, hanem Jézussal! Jézus tanítványának vagyunk a kiválasztottai mi mind, akik a keresztségben megkaptuk azt a kegyelmet, amit nem értünk, de amit fel kell ismernünk, fel kell fedeznünk a hit által, a személyes, Vele való közösségi lét megélése által.

Jézus igazságra tanít, de irgalmasságot hirdet! És azt mondja, hogy miközben veled irgalmas az Isten, menj, és erről tegyél tanúságot a világban. Pontosabban erre a küldetésre közösségben ad felhatalmazást, megbízást.

Miközben én a személyes kapcsolatot élhetem meg Istennel, Jézussal, és Jézusban az Atyával, az Egyház közösségében kell tanúságot tennem a világban az Igéről, az Isten Igazságáról.

Azért e kettősség, és egyben párhuzamosság kell, hogy jelen legyen egy keresztény ember életében, amiért mindegyikünk a személyes üdvösségére, boldogságára vagyunk meghívva, ugyanakkor, ahogy a gyermekeknek is a családban egy egységes családi modellben kell felcseperedniük, eljutniuk arra a szintre, ahonnan már önállóan képesek a maguk testi és lelki fejlődésének kibontására. Így van ez azokkal is, akik keresik az Istent, de fogalmuk sincs róla még, hogy mit is keresnek. Vagyis, mindegyikünknek szüksége van az Egyházra, ahol növekedhetünk, illetve, ahol segíthetjük egymást a növekedésben, mint Krisztus tanítványai.

De, ezen túl van az a személyes lelki életem, ami egyedül az enyém, Isten jelenlétében.

Jézus mindig közösségben volt az apostolokkal, és a tanítványokkal. Ebben a közösségben élte küldetését. _ Az Egyházban, mi is ennek a közösségnek vagyunk a tagjai! - De mint tudjuk, rendszeresen elvonult, amiről a Szentírás csak annyit képes mondani, hogy imádkozni ment. De ez az „imádkozás” több annál, mint amit mi imaként definiálunk. Mert mi egy vallási szokást nevezünk imának! Jézus értelmezésében én azt vallom, hogy számára az ima személyes közösségi létforma volt az Atyával! Amibe minden belefér, ami a legszemélyesebb és legszentebb együttlét lehet a fiú és az Atya között. Ez a mi világi életünkben is így van, így kell legyen ahhoz, hogy megérthessük, milyen személyes közösségre juthatunk el az Atya Istennel. Akit bátran nevezhetek, becézhetek, akár „Apuskának” is, ha azt kellő tisztelettel, azzal a bizonyos „félem az Istent” lelkülettel szólítok meg.  

Márpedig mi, Krisztusban elnyerjük, vagy már el is nyertük az Istenfiúság kegyelmét!

Csak néhány idézettel hadd erősítsem meg hitünket ebben:

Jn 15 ¹⁵Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.

Lk 20 ³⁶hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.

Mt 5 ⁹Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Róm 8 ¹⁴Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. [...] ¹⁶Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. [...] ¹⁷Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. [...] ¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. [...] ²¹hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Róm 9 ⁸Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. [...] ²⁶És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«.

Fil 2 [...] ¹⁵hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.

Gal 3 ²⁶Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban.

4, ⁴De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, ⁵hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot.

Zsid 12, ⁴Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, ⁵és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, ⁶mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit magához fogad«.

Váljon ez az Istenfiúság méltóságunkká, hogy hittel élhessük meg mindannyian keresztségünket! Ehhez kérem Mennyei Atyánk megszentelő kegyelmét ezen alkalommal szeretteimre, minden keresztény emberre, és végül, mint leggyarlóbb emberre, önmagamra is Krisztus nevére, és tanítására bízva magamat! Ámen