Az állhatatosság kegyelme

Jel 15,1-4 - Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid [Zsolt 92,5], Uram, mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid [Zsolt 139,14], nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent [Zsolt 99,3], hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt [Zsolt 86,9], mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!”

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Lk 21,12-19 - Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Az állhatatosság kegyelme, amit megígér az Úr azoknak, akik elfogadni, elviselni és elszenvedni képesek és készek a megaláztatást Érte!

Milyen megpróbáltatás az, egy keresztény számára, aki magát bűnösnek tartja akkor, ha nem képes a jót tenni, és még gyűlöletet is kell érte elszenvednie! Hiszen nem kap visszaigazolást, elismerést, tettére! És ez a bizonyítéka annak, hogy mi tettünk igazolása. Kinek szolgálok? Az embereknek, vagy Istennek? Kinek engedelmeskedem, az egómnak, vagy a lelkemnek?

Úgy értem, hogy ha én az emberektől várok elismerést, és tetteim helyességére igazolást, akkor én az egómat akarom megerősíteni, a világban hatalmamat, és biztonságomat bebiztosítani, megerősíteni, és nem a lelkiéletemként törekszem az én Uram, Istenem szolgálatára, mely az Ő dicsőségét hivatott általam művelni!

Roppant nehéz kitörni abból a karámból, amit körénk építettek fel az idők során. Illetve, amit én magam idealistaként felépítettem, mert vakon hittem, vagy értelmeztem azt, amit kaptam! Ez a neveltetés, a beidegződés, a biztonságérzet, mely megtart bennünket ebben az életben. De, amiért végül is, senkit sem okolhatok, és amit senkin sem kérhetek számon, egyedül önmagammal kell ezt elszámolnom. A vakságom az én bűnöm, melyet kérnem kell, hogy Isten szabadítson meg tőle! Mit akarok? Semmi mást, csak, hogy lássak és halljak! Azzal a lelki szememmel, és azzal a lelki hallókészülékemmel, mely Isten jelenlétébe olt, és von. Melyet nem képes a világ minden zaja sem elnyomni! Ez az a látás, az a hang mely Isten bölcsessége, és mely engedi megérezni, ráérezni arra, hogy távol tart világi lényem attól a kegyelemtől, mely röpíteni vágyakozik az üdvösségem felé, az Istennel való közösségre. Azaz, amiről tegnap elmélkedtem: az é transzcendens valóságomat, személyiségem megélésére, hogy lelki emberré válhassak. Ez, az az állapot, amit Jézus volt képes élni: szüntelen személyességben az Atyával. Nekem elég volta a szüntelen személyesség Jézussal, a Krisztussal, akiről bizonyos vagyok, hogy egy az Atyával. Akit Mesteremnek vallok, és akivel közösséget akarok alkotni, és azt minden nappal szorosabbra vonni.

Ehhez van szükségem minden reggel erre az elmélkedésre! A Szentírás jelenlétébe beöltözésre minden reggel! Mert vágyom rá, hogy az én napom ne egy torzóvá váljon estére, hanem Isten dicsőítésére! Aki képes lehetek minden napommal valami parányit, szerényt, de hozzá tenni ahhoz, ami szándéka szerint az üdvösségre vezethet mindent!

Mi is az üdvösség? Megfoghatatlan, titok. Máté 19,24-25-ben hangzik el ez a kérdés az apostolok szájából is. A felelt valami olyasmi lehet, ami az az Isten teljessége, mely minden szenvedéstől, fájdalomtól, csalódástól, félelemtől mentes, mert Isten teljességével való közösségre eljutásunk. Amit azért nem lehetünk képesek emberileg egzaktul megfogalmaznunk, amiért Jézus is így válaszol meg: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges« [Mt 19,26]. Ez az a „minden”, ami lelkünk mélyén bennünk él vágyakozással, és minden evilági jóra törekvésünkkel szeretnénk megragadni, de, mert egyúttal elragadni is akarunk erőnek erejével, és kihagyva belőle Istent, mert mi akarjuk a babért megszerezni, képtelenség, erőlködés, és éppen ezért kudarccal jár. A vége mindig kudarc. Pontosan azt akarjuk kiárusítani, és a gonosz világ szellemének kezére átjátszani, ami felet Isten az Úr, és senki más! Ami fölött nincs más hatalom, egyedül az Isten!

Ez után vágyakozom, és törekszem rá, hogy elnyerhessem, mert Istenem, Te, egyedül Te ajándékozhatod azt nekem! Köszönöm, és éppen ezért vágyakozom utána szüntelen, és állhatatosan! Ámen