Ma, bizony, ezek a gondolataim

2Jn 4-9 - Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik igazságban járnak, amint parancsot kaptunk az Atyától. Most pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. A szeretet az, ha az ő parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amit kezdettől fogva hallottátok, aszerint járjatok.

Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! Ha valaki túllép ezen, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.

Zs 118,1-18 - ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben.

Lk 17,26-37 - Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

Ma, bizony, ezek a gondolataim: sikerül megvennem, amit szeretnék? Mit fogunk ma enni? Kivel kell találkoznom? Oda kell érnem időben. Mindjárt itt a Karácsony, még előbb a Mikulás, mivel szerezhetek örömöt az unokáimnak, és mennyit költhetek rájuk? Minden aktuális, és minden tárgyszerű. Ebben a pillanatban, nekem tűnik csak annak. Mert itt és most, vagyis: abban a térben és időben, melyben azonosítani képes vagyok magam szerepeit, ez látszik, ezt tekintem a legégetőbb kérdéseimnek.

De, van, ha más dimenziókba helyezem magam, egy perspektivikusabb szerepköröm is. Képes vagyok ahhoz igazítani a feladataim fontosságát?

Milyen szerepeim vannak, és a szerepeim között képes vagyok bölcs és értékrendi sorrendet felállítani? Képes vagyok rá, hogy a felismert értékrendek szerint soroljam be feladataimat, dolgaimat?

Tékozló az ember. Képes eltékozolni, elodázni, vagy érzelmeiben bízva átértékelni korábban kimondott, meghozott döntéseit. Nem kell hozzá más, csupán az, hogy valaki olyannal találkozzon, vagy olyan valakire gondoljon, aki érzéseit, érzelmeit újra motiválhatja.

Amikor engedek kényszereimnek, függőségeimnek, akkor abban a pillanatban kialakul bennem a kétség, az aggódás, a bűntudat: már megint csalódni kell magamban!

Nem vagyok képes tenni azt, ami mellet már az előbb elköteleződtem; vagy éppen, amitől elhatárolódtam, azt teszem.

Pedig, az biztos, hogy el fog jönni az idő, ami után már többet nem lesz. Valaminek vége fog szakadni, az addig volt időmmel el kell számolnom, és a térben többé nem lesz mozgásterem arra, hogy változtassak.

Milyen döbbenetes az, hogy a bizonyossággal, amivel ott, az idő végén fogok szembe találkozni, szembesülni, biztos, hogy úgy fog hatni rám, hogy ’na látod, nem tetted, pedig érezted, hogy úgy kellene tenned’. És akkor úgy fogom gondolni - tudom, hogy nem is lett volna nehéz azt tenni, úgy tenni, másképpen dönteni. Sőt, úgy fogom érezni, hogy tulajdonképpen, most már, visszafelé tekintve, az lesz a véleményem, hogy voltaképpen mindegy lett volna, hogy hogy döntök, mert az a döntés sem érintett volna másképpen, mint amit elfogadtam, megléptem. Tehát: visszatekintve ráébredhetek arra, hogy egyik döntésem sem hatott volna rám másképpen. De, akkor, ez azt is jelenti, hogy bizony, nem is a döntéseim a lényegesek, hanem az, hogy a döntéseim iránt hogyan viseltetek, hogyan reagálok azokra, milyen lelkülettel élem meg döntéseimet. Mi a döntéseim indítéka és döntéseimmel a szándékom. Azaz: kinek az ügyét akarom szolgálni döntésemmel?

Akkor, azt kell megállapítanom, hogy nem a tettekben van a bűn, hanem az indíttatásban, a szándékban! Hibás tehát az a felfogás, hogy mert ezt vagy azt tettem, azért bűnös vagyok! Amit tettem az milyen szándékból lett tetté – ez az, amit egyedül Isten lát helyesen, tisztán. Még én sem, mert semmi sem vegytiszta. Reálisan megítélni, mérlegelni önmagamat, vagy másokat ugyan, ki lehet képes egyedül, ha nem Isten, aki belelát a legmélyebb valómba, indítékaimba.

„Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt” – voltaképpen, nem a megmentésemért kell tennem, hanem Isten dicsőségére, hogy hitelességét ne gyalázzam. Ahogy a minap olvastam: jaj annak, aki megbotránkoztat egyet is a kicsinyek közül! (Mt 18,7)

„Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.” – De ahol a Lélek munkálkodik, oda a testnek érdeme, vagy érdeke nem férkőzhet! Talán ez az egyetlen mentségünk, hogy anyagi létünk, és e világ szerinti haszontalanságaink Isten előtt mit sem érnek! Aki a Lélek szentségében ítél meg mindent! Legyen áldott az Ő Neve, ki megítél mindent, és mérlegel mindent! Nem csak, aki vagyok, hanem azt is, aki lenni vágyom! Ámen