A felületesség kísértése

Bölcs 3,1-9 - Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Zs 125 - Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: „Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Mt 10,28-33 - Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

„A felületesség kísértése, a feszültségek elfojtása, vagy minden egyes vágy kiélése csökkentik életünk minőségét.” – nem én mondom, hanem Martin Werlen, az Egyházprovokációban!

Én azt állítom, hogy ma igaz a kereszténységre, úgy általánosságban a felületesség. Amiért a világ felületes, minden vonatkozásában. Egyedül az igényességében nem, ami a birtoklásra vonatkozik. Mindent birtokolni akar ma az ember, és mindent uralni, és mindenből a legjobbat! Ugyanakkor érzelmében, lelkiségében, méltóságában abszolút igénytelen. Képes megalázni magát, értéktelennek nyilvánítani magát, csak azért, hogy hatalmat szerezzen bármi és bárki felett, ebben a világban.

Van egy filozófiám: miben más ma egy keresztény ember a hétköznapi emberektől: talán annyiban más a keresztény ember, hogy mindenben részt akar venni, semmiből sem akar kimaradni, amiben benne lehet egy világi ember, de bele próbálja erőltetni a maga életébe, csupán többletként – ahova beleférhet még – az Istenkapcsolatot. De, ezt is csak olyan formában, ami a tudatos emberhez „illik”, nehogy azt mondja rá a világ, hogy naiv, vagy idealista, esetleg exhibicionista. Vagyis, az énközpontúságát sem feladva, próbálja Istenközpontúságát megvalósítani.

Vagyis: hogyan értelmezem én ma Jézusnak ezt a mondatát, hogy „aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van”.

A keresztény alapállás, többnyire ez: én keresztény vagyok, ezért nem hagyom cserben az embertársamat, a felebarátomat, akkor, amikor ő számít rám. Csak azt a kérdést felejtjük el ilyenkor feltenni önmagunknak, hogy, de vajon, azzal, hogy azt állítom, hogy nem hagyom cserben őt, ezért vajon nem hagyom cserben Istent? Mert az Isten a szeretet, és a szeretetnek bizony van értékrendje! mi az, amit meg kell tennem, és mi az, amit nem szabad elhagynom. Mindezek után jön, jöhet csak az az okoskodás, aminek én akarok megfelelni! Hú, na, ez az a végtelen nagy bölcsesség, amit nem vagyok képes felérni, csak beszélni róla!

Én Istenem, Örök Isten, Te a Szerető Isten, bölcsességed kegyelmével ajándékozz meg engem, hogy képessé lehessek ezt a gondolatot magamévá tenni, elsajátítani, és életre váltani! Ámen