Jézus igazságérzete hallatlan bizonyosságot mutat

1Kor 5,1-8 - Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam, mint jelenlevő arról, aki így tett. A mi Urunk Jézus nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával adjuk át az ilyet a sátánnak, testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján. Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.

Zs 5 - A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára. Figyelj szavamra, Uram, halld meg panaszomat! Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem! Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom. Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; Gonosz ember melletted nem marad meg, a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt. Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó s álnok embert. Én azonban nagy irgalmadban bízva, bemegyek hajlékodba; Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt. Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem, tedd egyenessé előttem utadat. Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok. Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram. De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned, akik szeretik neved. Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.

Lk 6,6-11 - Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt az elszáradt kezű emberhez: „Kelj föl és állj a középre!” Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal

Jézus igazságérzete hallatlan bizonyosságot mutat, belső békét, kiegyensúlyozottságot, melyből határozottság árad! Környezete számára, akik hittel voltak iránta – mert a hit nem más, mint bizonytalanságunkban igazságérzetünk igazolására rátalálunk, mely a belső hang felerősödését jelenti a megtapasztaláson keresztül, aminek engedelmeskedni merünk, bírunk, bátorkodunk – biztonságot nyújtott. Szinte azt mondja a belső hang az embernek, hogy „jól gondolod, merjél hallgatni rá”! Ezzel szemben az önmagukban bizonyosak, önmaguk iránt elfogultak, a farizeusi lelkületű emberek. Akik nem engedik meg a maguk számára a kétséget, a lélek és az ész közötti vitát, éppen ezért külső segítséget sem mernek - bírnak kérni. Talán azért, amiért önmaguk igazságában jobban hisznek, mint annak a belső hangnak, mely szívesen hallgatna a külső segítségre. Önmagamat felülbírálva annak a véleményével, akit önmagamnál is jobban tisztelhetek, becsülhetek, amire bizonyosságát adta. Jézus, jelen esetben, csodáival erre akarta hallgatóságát, megnyugtatóan rávezetni: bizonyítani tudta azt, hogy nem önmagát próbálja eladni, hanem Valakinek a szolgálatára adta emberi képességeit. Ez a Valaki pedig olyan tekintély, Aki előtt az igaz lélek meghajolni képes, kénytelen, és megengedő!

Pál, ma, arról beszél, hogy bizony a gonosz, öntelt, az Ige ellenében fellépő ember is válhat kovászává a közösségében. Félrevezetheti azt, aki keresi az igazságot, de a gonosz, önző, gőgös tudálékosság dicsekvéssé válik, mely félrevezetni képes. Pontosan azzal, hogy tudományossá teszi Krisztus képességét, és ezzel azt a képzetet képes kelteni, hogy nála van a bölcsesség. „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok!” – mondja Pál. Ebből ered az a következtetése, hogy bizony, van okunk az ünneplésre, de ne önmagunkat ünnepeljük! Hanem azt a Krisztust, Aki bizonyossága lett annak, hogy a Lélek igazsága olyan igazság, mely bennünket a szeretetre tanít! A szeretet befogadására, és a szeretetről való tanúskodásra!

Lehetünk krisztusi lelkületűek, de ahhoz magamat kell alázatra bírnom, egómat kell alárendelnem annak, aminek maga Jézus is alárendelte az egóját! Ehhez hívom segítségül az Ég angyalait. Kiket Mennyei Atyám küld nekem segítségül ahhoz, hogy képessé legyek rá, annak ellenére, hogy képtelen vagyok evilági énemtől eltávolodni, mentessé lenni.

Mert, igen Atyám, akarok Jézus Krisztus által Veled közösségre lépni, és lenni, hogy életem legyen Benned, Akiben telhetnek életem napjai! Ámen