Veszélyes üzem ez a földi élet

Ez 28,1-10 - Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: „Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében” - holott ember vagy és nem isten - és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve, íme, bölcsebb vagy te Dánielnél, semmi titok sincsen rejtve előtted. Bölcsességeddel és okosságoddal hatalmat szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban. Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel megnövelted hatalmadat, és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt. Ezért így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, mint valami isten szíve, azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit; kirántják kardjukat bölcsességed szépsége ellen, és megszentségtelenítik dicsőségedet. Megölnek és lerántanak téged, és mint akiket meggyilkolnak, Úgy halsz meg a tenger szívében. Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: „Isten vagyok én” - holott ember vagy és nem isten, gyilkosaid kezében? Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által, mert én szóltam” - mondja az Úr Isten!

MTörv 32,26-36 - Sőt azt mondanám: Hol vannak? Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! -- De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei, fel ne fuvalkodjanak ellenei, s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt! Tanácstalan nemzet ez, s okosság nélkül való! Bárcsak eszesek és értelmesek lennének, s fontolóra vennék végüket! Hogy is kergethetne meg egy ember ezret, szalaszthatna meg kettő tízezret? Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket, s az Úr kiszolgáltatja őket?” - Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik, ezt ellenségeink is megítélhetik. -- Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való, és Gomorra határából származó. Szőlőszemeik eperízű szemek, fürtjeik felette keserűek. Boruk sárkányok epéje, s viperák gyógyíthatatlan mérge. Nincsen ez eltéve nálam, s lepecsételve kincstáraimban? Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja. Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, oda vannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.

Mt 19,23-30 - Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

Veszélyes üzem ez a földi élet, ha Isten jelenlétében „vagyok kénytelen élni”. Akarom mondani, ha félem az Istent! Ami persze nem félelem, hanem fegyelem! Mert Isten figyelmeztet rá, és én e figyelmeztetését boldogan veszem magamra, mert hiszem, hogy igazsága javamra van.

Mert miről is beszél ma az Írás? Nem kevesebbről, mint, hogy féljem magamat isteníteni. Ugyanakkor, ha képes vagyok önmagam felmagasztalásától óvakodni, de Isten Igazsága szerint szerényen, önmagamat megtartóztatással odaadni Isten szándékára, akkor, az ami számomra képtelenség amúgy is, azt Isten fogja megadni számomra. Felmagasztalni kész Isten engem, ha én, a nekem adott élettel, ebben a teremtett valóságában – nem a magam számára teremtett valóságomban - kész vagyok megdicsőíteni Őt!

Jézus, ma azt mondja: „akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni (…) mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.”

Másutt így fogalmazza meg ezt Jézus, akkor, amikor az Atyával beszélget: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.” [Jn 17,1-8]

Ebben az imában minden lényeget összefoglal Jézus. De benne van az is, hogy miután Ő, azzal, hogy a megtestesülésben engedelmessé lett egészen az Atyának, és ezzel megdicsőítette Őt, az Atyát, teljesítette feladatát, most már természetes, hogy az Atya megdicsőítse a Fiút is, már abban a dicsőségben is, melyet szerzett Neki! A Szentháromság szeretetének visszahatása, kölcsönhatása az, amit itt hallunk: „dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged” – „Én megdicsőítettelek téged a földön (…) Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál”. Ellentmondást nem tűrő kölcsönhatása a szeretetnek, törvényszerű. A szeretet úgy hat vissza arra, aki szeretet, hogy önmaga sem maradhat ki a szeretve levésből! Ez az Isten szeretetének ismerete!

De Jézus, a főpapi imájában azt is értésünkre adja, materiális fogalommá teszi, hogy mit takar az örök élet fogalma: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust”. Jézus, ehhez kapott hatalmat az Atyától, hogy ezt az igazságot, ismeretet, titkot, misztériumot, kiközvetítse az emberiség számára! Amiről Jézus beszél, az annak a bizonyossága, hogy az Ő megítélése szerint, ez sikerült. A tanítványok, és az apostolok megértették, hittel élik, azonosulni lehettek képesek, eljutott hozzájuk a Szentlélek ereje által, Jézus működésén keresztül, melyre szolgálta életét, és mely életen keresztül – a csodák, a tanítások, a személyes emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztalt értelem és érzelem megnyilvánulásokon keresztül – bizonyosságát látja annak, hogy sikerült! Átadni az Atyáról embernek az ismeretet, hitelesen, melyet Jézus Krisztus személye képessé lett. Nem mindenkivel, de azokkal tudta ezt Jézus közölni, akiket az Atya neki adott! Gyönyörű, kerek mondat, ami elhangzik Jézus szájából, összefoglalásként: „Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.” Ez az eredmény, hogy az ember alávetni képes magát Istenről megszerzett ismereteinek! Nem akar többé Istenné lenni! Mert elfogadja Istenének Istent, aki minden élet ura! Az Atyának nem kell több, csak ennyi, hogy értsék az Ő szeretetét, és erre az ember alázattal, szelídséggel, elfogadással, megengedéssel válaszoljon, éljen attól kezdve, hogy azt megérti!

„Mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.” Így kell értenem, és élnem az életemet. - Akarom, szeretném, így szeretnélek Atyám én is dicsőíteni, megdicsőíteni Téged, hogy dicsőségedben megdicsőíthessél engem is! Ámen