Lehet, hogy ma nem is olyan egyszerű a megbocsátásról beszélni

Ez 12,1-12 - Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ,,Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez! Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez! Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik. A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki; a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.’’ Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára. Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ,,Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ,,Mit csinálsz?'' Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára. Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.

Zs 77, 56-62 - Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit. Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj. Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal. Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt. Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott. Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére. Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.

Mt 18,21 - 19,1 - Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.’’ Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

Lehet, hogy ma nem is olyan egyszerű a megbocsátásról beszélni. Akkor, amikor a pápa megnyilatkozásában, „A családban megélt szeretetről szóló apostoli buzdításában” arról kell beszéljen, hogy a családban, a szeretet megélése hogyan értendő a gyermek nevelésére. Ennek kapcsán, a pápa értekezik ilyen dolgokról, mint: A gyermekek etikai nevelése, a büntetés ösztönző ereje, türelmes realizmus, a családi élet, mint nevelési közeg, a szexualitás nevelése, és a hit továbbadása.

Ebben a tanításában Ferenc pápa, a család-intézmény sok más vonatkozásával együtt foglalkozik a gyereknevelés kérdésével, mert azt állítja, mely talán, remélem, hogy általános elfogadásra számíthat, hogy a „család jelenléte, milyensége, döntő a világ és az Egyház jövője szempontjából.” (31.)

A 200 oldalas apostoli buzdítás kilenc fejezete, 18 oldalt szán arra – egy fejezetet, hogy a családok jelenlegi problémáit diagnosztizálja. (II.) E fejezetben következtetéseként mondja: „A család ereje lényegileg abban áll, hogy képes szeretni és képes megtanítani szeretni. Bármilyen sérült legyen is egy család, a szeretetből kiindulva mindig növekedhet.” (53.)

Szeretet nélkül a világban, beszélhetünk megbocsátásról? De, mely közeg lehet az, ahol az ember méltóságát tiszteletben tartó szeretet míves mestersége úgy sajátítható el, hogy az bizonyítható, bizonyosságával hatalommá lehessen egyén és közösség számára? Vallom, hogy garantáltan, keresztény, krisztusi lelkületű családban van erre mód, lehetőség. De ez önmagában nem törvényszerű állítás! Talán Ferenc pápa is úgy találja, hogy az életigenlésnek ez a pozitív, mindenki számára előnyös és mindenki javára hasznos személyiség hiányát szenvedi a XXI. század világa. Azonban, ahhoz, hogy e hiányt betölteni képesek lehessünk, tudni kell, hogy a jelen problémája a jövő féltéséből meríthet erőt. Ami szeretet nélkül képtelenség.

Ennek érdekében szeretném Ferenc pápa tanítását népszerűsíteni. Mert, tapasztalatom az, hogy a papok veszik kezükbe legkevésbé tanításait, vagy vitatják gondolatait. Ugyanakkor, a laikusok körében sem kap kellő figyelmet, reklámot, mert nincs elég reklámhordozója tanításának. Sajnos, hogy életünk fogódzkodói mára már annyira önmagunkon belülre kerültek, hogy nincs számunkra olyan minta, tanács, eszmény, amire feltakarni készek, és képesek volnánk. A bizalmatlanság, a félelem, az elidegenedés, és nem is tudom még milyen kifejezés az, amivel jellemezni lehetne a ma emberének lelki szegénységét. Vagyis: a megbocsátásra eljutni, és elvezetni a ma emberét nem is olyan könnyű. De ez is egy olyan erény, amit legelőször is önmagunkkal szemben kellene megtanulnunk, és alkalmaznunk. Önmagamnak megbocsátani, hogy érezzem, hogy milyen haszna, hozadéka van, ha képessé leszek felszabadulni önmagam rakta terhem alól! Talán, ez a képességem is csak a helyes Istenkép alapján érhető el, nevelve önmagamat rá!

Segíts Istenem, Te látod, hogy mennyire rászorulok a Te kegyelmeidre, e világ által rám rakott és önmagammal súlyosbított terheim alól való felszabadításomra! Ámen