Ma ezt a mondatot ragadom ki Jézus szavaiból

2Kor 9,6-10 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G].

Zs 111 - Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban! Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke. Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad. Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait, mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz, rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban, rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit. Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.

Jn 12,24-26 - Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.

Ma ezt a mondatot ragadom ki Jézus szavaiból, úgy olvasva, és úgy keresve jelentését, értelmét, mint ami Jézus véleménye, tapasztalásának bölcsessége: „Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.”

Hogyan viszonyul Jézus, e földi élethez? Mit ért azon, hogy szeretni ezt az életet? Mit jelent számára az, hogy gyűlölni az életet ezen a világon? Mit tudhatunk Jézusnak e világhoz való viszonyáról? Mit jelent számára az örök élet kifejezése?

Azt mondja, hogy a madaraknak van fészkük, de az ember fiának nincs hol lehajtania fejét. (Lk 9,58). Vagy: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék” [Lk 9,22] Másút: „Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.” [Lk 24,7] Végül: „A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.” [Lk 17,22]

Jézus megnyilatkozásai, életére vonatkozóan úgy hangoznak, mint aki idegenkedik attól. Akinek terhére van, mert nem ez az Ő közege, amiben otthonra lelhetne. Úgy beszél a reá váró, nem túl kedvező eseményekről, emberileg így érthető, így magyarázható, mint aki borzalom nélkül, de kelletlenül, a bűnös embert és világát megvetőn, venné tudomásul.

- Hontalan, otthontalan ebben a bűnös közegben. Benne van, elszenvedi szinte minden pillanatát, mégis vállalja. Valakinek megengedőn, és Valakivel közösségben, egy küldetést teljesítve. „nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” [Jn 6,38] Meg is mondja, hogy idegen bolygóról való, küldetéssel jött közénk!

- Minden egyes feljegyzés Jézus életéről arról szól, hogy idegenül mozog ebben a közegben, nincs nyugta, mindent azért tesz, és azért mond, hogy elmondja, van lehetősége ennek az embernek nevezett lénynek bebocsátást nyernie abba a világba, ahonnan Ő jött, és ahova visszatérni készül, mert Neki ígérete van rá, hogy oda visszavárja az, aki küldte. De arra is kapott megbízást, hogy azt, aki hisz Neki, azt magával vigye oda.

Az az élet, azt mondja Jézus, hogy biztos, hogy többet fog jelenteni mindenkinek, aki, azért, hogy oda vágyakozik, képes az itt megszerezhető vágyait, az evilági esélyeit, ragaszkodásait, sikereit, lehetőségeit elengedni.

Amit, persze, hogy nehezen értünk meg, mert erre a világra vonatkozóak emlékeink, ismereteink, melyekkel bennünket környezetünk kitöm, elhomályosítva mindazt az emléket, melyet hordoztunk abból, amit ideérkezésünk előttről belénk ívódott azért, hogy személyes szabadságunkkal a visszatalálásra képessé legyünk, összevetve emlékeinket, az evilágról szerzett tapasztalatainkkal. De a hozott emlékeink arra is valók, erre Jézus ad bizonyságot, hogy azokkal e világot ráhangoljuk arra, hogy ez nem az, ami ’a minden jó’ az ember számára. Ne erőltesse azt, hogy itt kell berendezkednie a minden jóra!

De, tulajdonképpen, van még bármilyen csekély emlékünk is arról, hogy valahonnan jöttünk, valaki részei vagyunk? Az biztos, hogy a világ, az általunk nevezett e világot uraló gonosz, mindent megtesz azért, hogy semmilyen emlékünk se legyen – mire saját gondolkodásunkra eljutunk – arról, hogy van más világ is. Ahova tartozásunk sokkalta inkább az, mint ez a világ. De, akkor miért vagyunk itt? Miért kell ezt az életet megfutnunk, és rábírni magunkat arra, hogy azért, amit Jézus tanít, azért érdemes ebben az életben élnünk, lennünk, és jóra képessé lennünk? Az én személyes véleményem nem fontos, mégis megosztom azokkal, akik számára fontos lehet, bármilyen személyes okból is.

Jézus ilyeneket mond ezzel kapcsolatosan:

1. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10]
2. „Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.” [Jn 12,46]
3. „nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” [Jn 12,47]
4. „Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” [Jn 18,37]

Ha érteni igyekszem, akkor megrendítőnek kell tartanom Jézus szavait, melyeket küldetéséről mond! Nézzük egyenként.

1. Ha Jézus azt mondja, hogy azért jött, hogy életem legyen, és bőségben legyen az életem, akkor kijelenti azt, hogy ez nem élet, amit élek. Ezt az állításomat Jézus más kijelentései támasszák alá:

- »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, [...] és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« [Jn 11,25-26]

- „aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.” [Jn 7,38]

Vagy, pontosabban, a jelen élet csak a kezdet, mindennek az eleje, része annak, ami a hit által teljesedhet be annak számára, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten fia.

2. Világosság lett Jézus, azért, hogy a világosságra jussunk, és mi is a világosság fiaivá lehessünk. Nekünk adja a világosságot, hogy világosságává legyünk a világnak!

„Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” [Jn 12,36] és: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” [Jn 8,12]

Micsoda merészség Istentől! Az emberre bízza istenségének jövőjét! Ha felépül Isten országa, akkor az az ember közreműködésével fog felépülni. Hogy meddig tart, mikorra fogja megérteni az ember Isten szándékát? És addig hány ember válik annak „áldozatává”, hogy nem hajlandó megérteni? Isten bőkezű és végtelenül türelmes. Bár, Isten kijelenti: „nem áldozatot akarok”! [Oz 6,6 és Mt 9,13] Isten elkötelezett a győzelemre, a szeretet győzelmére, és minden eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy megvalósítsa azt. Ezzel szemben, én, az ember, elbizakodottan próbálok ügyeskedni, hogy Istent kijátsszam, azt állítva, hogy én úgy is győzhetek, ahogy az nekem jó, csak nekem jó! De, eddig még ez, senkinek sem sikerült úgy tűnik. Amiért mi a halál fölött akarunk győzedelmet aratni, ezt az életet örökkévalónak tudni.

3. Isten akkor is ott áll az ember mellett, amikor vergődik, a halállal küszködik. Azt mondja, én itt vagyok, csak hívjál! Mert mindent, és mindenkit kész megmenteni. Bárcsak elhinni képesek lennénk! Ott van, már idéztem a Jn 11,25-öt!
4. Nos, Jézusnak ez a legutóbbi kijelentése az, ami a legjobban mellbevágó: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.”

Hallgatni, és hallgatni kifejezés között is van különbség. Nem mindegy, hogy elhallgatom, vagy meghallgatom! De, az sem mindegy, hogy ha meghallgattam, akkor azzal mit kezdek! Ki az közülünk, aki ki meri azt jelenteni, hogy hallgat Isten szavára, és cselekedeteiben követi azt? Én ki bírom jelenteni, magamból kiindulva, hogy ha hallgatnánk Isten szavára, nem volnánk keményszívűek, és a világ nem itt tartana, ahol ma tart. Mi mind, sajnos e világi életünket, sorsunkat féltjük Isten szavától! Mi akarjuk a biztonságunkat garantálni, nem bízunk Isten szavában!

Bocsánatodat esedezem, kérem Istenem, Atyám, amiért esendő, gyenge, és hitetlen vagyok. De kérem is, segíts hitetlenségemen, mert nekem ez nem jó. Ahogy Jóbnak sem volt jó a szenvedése. Bár azt, nem azért nyerte el, mert hitetlen volt, hanem azért, amiért, Isten meg merte őt próbálni, mert bízott benne. Bárcsak tudnám, hogy azért vagyok ilyen, mert azt gondolod, hogy elég nekem ennyi hit is. Én mégis félek, hogy számodra nem vagyok bőven termő fád, ezért félek, ki ne vágj engem! Ámen