Az Isten megtette azt, amit részéről megtenni lehetett

Náh 2,1.3; 3,1-3.6-7 - Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat, mert nem halad át többé rajtad Béliál; mindenestül elveszett! Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét és Izrael dicsőségét egyaránt; bár a pusztítók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket.

Jaj neked, vérnek városa, te egészen hazug; telve vagy fosztogatással, és nem távozik tőled a rablás. Csattog az ostor, dübörög a robogó kerék, zihál a ló, száguld a szekér, közelednek a lovasok, csillog a kard, villog a lándzsa, tömérdek a sebesült, rengeteg a halott. Nincs száma a holttesteknek, hulláikba botlanak. Utálatosságot halmozok rád, gyalázattal illetlek, és pellengérre állítlak. Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát, visszatántorodik tőled és így szól: „Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?”

MTörv 32,35-41 - Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja. Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, oda vannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek. Akkor majd azt mondja: „Hol vannak isteneik, akikbe bizalmukat vetették, akik megették áldozataik háját, s megitták italáldozataik borát? Keljenek fel, segítsenek titeket, oltalmazzanak a bajban benneteket! Lássátok be, hogy én vagyok egyedül s nincs más Isten rajtam kívül: én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson! Égnek emelem kezemet, s örök életemre mondom: Ha megélesítem villámló kardom s ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.

Mt 16,24-28 - Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13]. Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.”

Az Isten megtette azt, amit részéről megtenni lehetett, azért, hogy dicsősége legyen népének! Azonban, hogy dicsőítve legyünk, követnünk kell Őt! Azt a lehetőséget, azt a körülményt, amit – keresztény szóhasználattal Isten ajándékának mondunk – Isten megteremtett a számunkra, azt én, a magam felvállalásával, elfogadásával, annak tiszteletben tartásával teljesíthetem be!

Ez által, Isten dicsősége is felmagasztaltatik, vagyis felértékelődik. Amiért a teremtmény befogadása által lesz értékké. Persze, Jézus bölcsességét, és bölcsességében fogalmazott szavait is már ebben az összefüggésben kell érteni, hordozni, és tisztelni.

Amikor Jézus azt mondja, hogy „ha valaki – bárki - utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem”, akkor ezzel azt mondja, hogy mindenkinek lehetősége van rá. Másrészről, azt jelenti ki, hogy valamiről, és alkalmasint nem kevésről, le kell mondani, ahhoz, hogy követésére képes lehessek! Valamit, valamiért kell odaadni. Tudva, hogy számomra mi a nagyobb érték! Ha tele a kezem, mert már valamit kaptam, vagy elvettem, mert a pillanatban annak értéke lett fontos a számomra, de a következő pillanatban valami olyan dolgot nyújtanak nekem, ami mindannál többet ér számomra, mint amit kezeimben tartok, … Sőt, a felkínált érték a pillanat értékénél beláthatatlanul messzebbre mutató értéket jelenthet a számomra - a többit, amit éppen tartok kezeimben, ugye, szívesen teszem le, engedem el, távolodok el attól. Amiért magamat többre becsülöm, többre értékelem, többre tartom, mint a pillanatot, amit éppen élek.

Vajon, ezt az életigenlést, ezt az értékítéletet, ki teremtette belém? Ami ilyen erővel vonz, felemel, és ebben az igényességben megtartani akar? Én, az ember, ha csupán anyagi lény lennék, az anyagi szükségleteimen túl nem tudnék vágyódni többre, mert képzetem sem bírna el ezzel vággyal. De, mert bennem Isten lelke él, e lélek vonzásában élek, aki azt súgja: ’merjed felvállalni azt a keresztet, ami a tied, Értem! Az mindegy, hogy e kereszt súlya mitől olyan, amilyen, én kész vagyok levenni róla azt a terhet, amit nem bírnál el. Én vagyok számodra a cirenei Simon. Mert mindenkit, aki ezen az életen túlra tekinteni képes, én megsegítek, hogy eljuthasson oda! Ezt már bizonyítottam. Vágyom látni arcodat, abban a meglepetettségében, abban az örömben, amit készítettem a számodra! De ahhoz, hogy megdicsőíthesselek, most neked kell engem megdicsőítened, azzal, hogy hiszel bennem, és nekem!’ Ezt mondja Jézus a fenti szavaiban: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?” Azért a hitért cserébe, hogy Isten hordozza tenyerén, és mindenért megfizet, amit érte elengedek ebből a világból!

Az utolsó mondat sem kevesebb annál, hogy „az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.” [Lk 17,20] Mert azok, akik mindenüket képesek odaadni azért, hogy Jézus Krisztust, az Isten Fiát kövessék, elszántan, igaz hittel és szeretettel, azok már ebben az életben megláthatják Őt, ahogy eljön az Ő országában! Hiszen, azért képesek e világ minden vágyától, kívánságától, csábításától eltávolodni, mert megértik, és élik a Vele való közösséget!

Eljutni engem erre a csodára, vágyom, és kérem, segíts engem Istenem! De, hogy vonzani lehessek képes a Te Szent színed látására mindazokat, akiket szerethetek, akikkel közösségben lehetek! Ámen