A Lélek az, Aki kijelenti számomra Istent magát!

1Jn 4,7-16 - Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. Aki vallja, hogy ,,Jézus az Isten Fia’’, abban Isten benne marad, és ő Istenben. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 11,19-27 - Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.’’ Jézus azt felelte neki: ,,Testvéred fel fog támadni.’’ Márta így szólt hozzá: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.’’ Jézus azt mondta neki: ,,Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?’’ Márta azt felelte neki: ,,Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.’’

vagy

Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!’’ Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

A Lélek az, Aki kijelenti számomra Istent magát! Mi volt előbb bennem, az ismeret, vagy a Lélek? Azt mondja János, hogy „abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.” Tehát, ha Isten lelke él bennem, akkor felismerem az Istennel való közösségem titkát, misztériumát, amit „már csak” meg kell fejtenem. Ha megfejteni, megismerni sikerülhet, akkor, ebben az esetben az már azt is jelenti, hogy át akarom adni magam, az ő szándékaira. Mert belátom, hogy az jó az én számomra!

János szavaiból kiderül az, hogy Isten, a tervét, szándékát velem, nem egyszemélyben kívánja elérni. Ő, aki teremtésében jelen van, eleve, de teremtése sem képes egészen, azonosíthatóan feltárni, személyesen a számomra, a Fiúban lesz emberré. Az Emberré! Akiben minden ami emberi, ami isteni, de Istentől való, benne van. Hogy, ha, én, az ember, megismerem önmagamat, akkor önmagamban felismerni képes lehessek a Fiú által azt, ami, aki, Isten szándékából, akaratából, Isten szándékára vagyok. Szeretetből, szeretetre. Szeretve szeretni lehessek képes. Felismerve mindezt, azonosulva a megismerttel, szeretni Istent, megszeretni benne önmagam, és a másik embert, aki e szeretetben felebarátommá lesz.

János szavai tanúságot akarnak tenni arról, hogy az apostolok bizonyítékai annak, hogy működik, működhet. „Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet”, mondja. De azt is megmondja, hogy a hit mibenléte mit jelent! A hit mibenléte abban nyilvánul meg, hogy szeretetben vagyunk, vagyis: Istenben vagyunk, Istenben létünk nyilvánul meg egymás iránt, amikor egymásban éljük meg Isten jelenvalóságát. Bizony, erre, én úgy gondolom, a mai világban az egyre teljesebb hitben történő megigazulás a szükséges, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyre jobban elrejtve van Isten, mert akaratunk szerint egyre inkább elrejtjük Őt magunk és egymás szeme elől is! Eltorzult világképünk van, melyet a világ álmodik meg nekünk, és mi ebből az álomból nem vagyunk képesek kibontakoztatni Istennek velünk való „álmát”, szándékát. Mert az ember egyre inkább elveszíti önkontrolját, ahogy elveszíti bűntudatát, realitását. Mely realitást Isten kinyilatkoztatása hordozza, de melyet eltorzultan deklarálunk, amiért a világi jelenlétünk igazolására igyekszünk felhasználni, és nem pedig a világ tévedéseinek feltárására! Bölcsességeddel józaníts ki bennünket Istenünk! Ámen