Az Emberfia eljött, közénk

2Kor 4,7-15 - Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet. Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szóltam” [Zsolt 116,10G], mi is hiszünk, és ezért beszélünk. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

Zs 125 - Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: „Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Mt 20,20-28 - Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Az Emberfia eljött, közénk. De azért nevezi önmagát Emberfiának, hogy értsük: megalázza magát Isten istenségében, emberi alakot öltve, hogy szolgálja az embert, ki halandó. De Istenben örökéletre van szánva, és arra válhat képessé, ha Istenfiúvá képes lenni,

Jézus mintájára, szabad akaratának érvényesítésével!

„Az Emberfia azért jött, hogy Ő szolgáljon” – olvasom. Jézus tanításának mai utolsó mondatából kiemelve a lényeget. Jézus e szavakat dugja mindenki orra alá, akik hatalomként fogják fel küldetésüket! Istentől való küldetésüket. Nekem is van küldetésem Tőle, és mindenki megkapta a felkenést, Tőle, aki képessé lesz alázatában, szelídségében felfogni, megérteni, hogy Isten rendeléséből van élete!

Jézus, János evangéliumában két esetben fogalmazza meg konkrétan jövetelének okát:

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10b]

„Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” [Jn 12,47b]

Jézus, a tanítványait úgy küldi, ahogy Őt küldi az Atya! „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” [Jn 20,21] Vagyis: Krisztus mintájára dolga minden tanítványának, hogy életet leheljen a világba – nem a maga leheletét, hanem Krisztus leheletét! A világ megmentését kell szolgálnunk, és nem a világ vesztére kell lennünk! És most tegyük fel, merjük feltenni a magunk számára a kérdést: én mit szolgálok? Persze, a választ csak akkor szabad kimondanom, amikor már Jézussal olyan közösségben telik életem, mely elkötelezett, személyes tapasztalásaimból ered, mely Róla bizonyosság, igazoltan, misztikusan! Amikor már az életemet nem torzítják el más dolgokra, és másokra irányuló figyelmek. A kijelölt úton haladok, nem térek le se jobbra, se balra, mert mások azt várják el tőlem. Így kell értelmeznünk, értenünk Pál szavait is, melyek egyáltalán nem idejét múltak. Igen is, nekem, és korunknak szólnak! Nem kell meghalnunk Krisztusért, de el kell viselni, hogy halálra szánnak bennünket – kinevetnek, kicsúfolnak, kihasználnak, lenéznek, semmibe vesznek, visszaélnek azzal, vagy meg sem akarják érteni, amiről tanúságot teszünk, stb. –, mindenek ellenére dolgunk az, hogy Jézus életének tanúi legyünk, ha hisszük, állhatatosan és meggyőződéssel Krisztust. Krisztusban az Atyát, és a Lelket, kik Istenben Isten teljessége, a szeretet ereje, bizonyítéka, egyúttal minden mindenben!

E nyárban, a Te teljességedben áldj meg, szentelj meg Istenem bennünket, kik egy kis időre a napi gondok terhétől elszabadultaknak érezzük magunkat! Legyen rá képességünk, erőnk, és igényünk rá, hogy Benned elmélyüljünk, és belőled merítsünk erőt az Újra kezdésre! Irgalmadat felérhessük, és Benned békességünkre rátalálhassunk, mely biztonságunk és reményünk lehet a hitben! Ámen