Ma, ezt a gondolatot helyezi belém Atyám

Gal 2,19-20 - Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Ma, ezt a gondolatot helyezi belém Atyám, Aki tart engem: „minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek.”

De, mégis, az is izgalmas, ahogy e szavakat folytatja Jézus! Világossá teszi, hogy ami megtisztul – a tőle hallott Ige által, az nem maradhat tiszta, ha nem tartják tisztán, ha nem maradok közösségben azzal, Akitől az Igét kapom!

A kezdet után – Aki az Ige, éppen a mai gondolat okán, Isten beavatkozását az életembe, megelőzöm én – meg kell, hogy előzzem -, aki gondoskodom arról, és biztosítom azt, hogy termő, termelékenységre alkalmas legyek! Isten nem vár el, mindig többet tőlem, de készséges, hogy segítsen, ha én nem elégszem meg azzal, aki vagyok, ahol éppen tartok, mert a teljesség után vágyakozom! Az ember termőképessége azt jelenti, hogy kész arra, hogy Isten társa legyen a teremtésben! Milyen módon? Az a helytől, az időtől, és a személyes karizmáktól függ, mely mindegyiket Isten rendjében kell megtanulnom tisztelni, megbecsülni.

Ha az Atya látja, hogy Krisztusban élek, akkor rám is kiterjeszti kijelentését: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem!” [Mk 1,11] „Amikor az embereket "Isten nevezi meg” belülről, és nem különösebben számítanak a körülmények, akkor győzedelmeskedett bennünk a kegyelem.” – mondja Richard Rohr, a Jób és a szenvedés misztériuma c. könyvében találóan. Tulajdonképpen ebben a kölcsönhatásban, mely Isten és ember között létrejöhet, és Krisztusban fenntartható, valósul meg Isten országa. Melléktermékeként annak, hogy a teremtmény megdicsőíti Teremtőjét. Ebben a közösségben, az embert már nem önmaga határozza meg, hanem Isten, Aki az emberben válik valóságossá, ilyen módon, és válik a boldogság, végül is belső üggyé, mely képes hatni környezetére is. De, ez a belső ügy, ahogy megvalósul a teremtményben, úgy valósul meg Istenben is. Talán a sorrend nem pontos, hiszen Isten feltétlen szeretete teremtménye iránt, mely irgalmasságában nyilvánul meg, nem állapotfüggő, megelőzi a teremtmény befogadásának tudatosságát.

Ez a boldog állapot képes szelíddé tenni, amiről a zsoltáros is szól: „Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. (…) Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!”

Jézus szavai rettenetes mélységekbe és magasságokba hatolnak – csak legyen rá érkezésünk érteni! Ugyanakkor tágítani igyekeznek az ember képzetét, a létezés határait a végtelen felé. Pontosan azért, mert Isten vágya, szándéka, elképzelése az Emberrel, Teremtményével az, hogy szeretetének határtalan gazdagsága, bőkezűsége, pazarló irgalmassága, a Vele való teremtő közösségben táruljon fel, bizonyosodjon meg, a világ előtt! Jézus, imájában erről beszélget az Atyával: „hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” [Jn 17,21]

Mert nem értjük, annak oka együgyűségünk, kishitűségünk, betokosodott értelmünk, bárgyú ragaszkodásunk ahhoz a jóhoz, amiről tapasztalásunk van ezekkel a fogyatékos természetes érzékszerveinkkel! Miközben elsorvasszuk a misztikum iránti, a transzcendens valóság iránti érzékelő-képességünket, melyre pedig, Isten képessé tett bennünket. Ráadásul, Jézus kész folyamatosan, állandó megújuló energiáival tanítani bennünket, Szentlelke által. Ébredj ember mély álmodból, hogy megszabadulhass rabságodból!

Segíts meg Istenünk, hogy vágyakozzuk, és ne lankadjon vágyakozásunk a minden feletti jó után, míg rá nem találunk, még ebben az életben, hogy ahhoz ragaszkodni, és tartozni képesek lehessünk! Ámen