Ki ember él a földön, mind elfoglalt

Oz 8,4-7.11-13 - Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek. Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni? Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja! Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt. Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok. Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket. Szeretik a véres áldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!

Zs 113B - ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül, Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma. Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott. Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai. Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál? Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok? Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt, aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává. Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?” Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar. De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, an lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak. Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára. Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt. Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat. Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta. Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta. Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába, hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké.

Mt 9,32-38 - Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. Kiűzte belőle a démont, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: „Soha nem történt még ilyen Izraelben!” A farizeusok pedig azt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”

Ki ember él a földön, mind elfoglalt. Kitölti életét a cselekvés, a tenni akarás, a rengeteg dolog, fáradtság, mely nem tűr halasztást. A jót kell tenni, és azt jól kell tenni. Szinte mondja mind, s eközben hibát hibára halmoz, gondokkal terheli meg a másikat, és másokat. Mi, egymást! De, ki igaz közülük? Vagy, ki az, közülünk, ki bizonyos lehet, hogy abban fáradozik, ami dolga kéne, hogy legyen, és úgy, ahogy abban jelen kellene lennie? És, melyikünk mondhatja el magáról, hogy dolgunk nem vádol?

Ugyan, hol vétünk mi hibát? Én úgy vélem, már ott, ahol az ember a cselekvésre szakosodott. - Még mielőtt feltennénk magunknak a kérdést: mire is vagyok, mi végre vagyok, kiért is vagyok?

Így ír ma az evangélium: „Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok”. Idézve Ezekiel prófétát [Ez 34,5]. Talán, nem azért idézi, mert nem volt rá szava, vagy, mert most látja beteljesülni a próféta szavait, hanem, amiért ő maga is az írott szöveg megkötözöttségében élt, megszokott, és másoktól is elfogadott korlátokhoz ragaszkodott, mert ezt érezte biztonságosnak a maga számára is.

Ráadásul, mert tanítani akart olyan kereteket kellett alkalmaznia, melyek azok számára elfogadott volt, akikhez szólni akart. Tudjuk – a szentírás magyarázóktól - hogy Máté nem használja evangéliumában az Isten fogalmat, mert a zsidókhoz akart szólni, akik számára e fogalom kimondása bűnnek számított.

Én, a mai fogalomkészletem alapján, Jézus megállapítását a tömeggel kapcsolatosan, a magam módján, amitől az én szívem is megesik rajtuk, azt úgy írnám le – „mert elgyötörtek voltak és levertek” – mint ami értetlenségüket, szétszórtságukat, önmegvalósító kényszeredettségükből fakadó kapkodásukat, rendszertelenségüket, rendetlenségüket, keretek nélküli sertepertélésüket, képtelenségüket a tiszteletre, és alázatosságuk hiányát, és talán ebben értve, kompromisszumkészségük hiányát, bármilyen elvhez is ragaszkodásuk hiányát fejezhetné ki. Amivel együtt jár az, hogy öntörvényű és mindenkinél és mindennél mindent jobban tudókká teszi a tömeg egyes tagjait, éppen ezért a tömegből nem képes senki – a mai rendszerelméletek alapján (úgy mint demokrácia, vagy lojalitás, esetleg, diktatórikus rend elmélet, stb.) – közösséget teremteni. Ugyanakkor, a hatalom okoskodása, mely a személyiségi hibákból eredően nem is lehet más, fél a közösségektől, melyek képesek okoskodásával szembe helyezkedni, ezért szándékait keresztbe is húzni. Persze, arra már nem jut el – mármint a hatalom -, hogy a tömeg rendetlensége sem vezethet hatalmának megsegítésére, támogatójává, és eredményességére. Én úgy gondolom, hogy visszajutottam oda, hogy a személy rendetlensége, rendezetlensége az eredendő oka annak, hogy a tömeg az, ami. Amiért, és ami miatt csak aggódni, és fájni lehet, és aminek nevelése nélkül képtelen egyről kettőre jutni bárki is. A következmény, hogy a tömeg tömegesítése, bármilyen emberi közeg, társadalom, kultúra halálát eredményezi. Azaz, a tömeg felfalni képes csupán önmagát! Jézus, ezért kiált fel, hogy „az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”

Ugyanis, az ember, Isten nélkül csak tömeg lehet. Az egyetlen rendező elv az ember számára - aki Isten nélkül már nem szabad, hanem szabados -, hogy visszatérjen ahhoz, aki a szabadságát garantálja a számára, és aki a szabadságának érvényesítésére a feltétel rendszert is nyújtja, szabadságához! Ehhez, olyan „munkásokra” van szükség, akik elkötelezettjei, hittel, annak szabadságának aki azt biztosítja az ember számára! Persze, az ilyennek, szeretni és igényelni, így tisztelni is kell azt a rendet, amit a szabadságjog biztosít, teremt meg!

Úgy gondolom, hogy Jézust nem érthetjük meg, és így Istent sem mindaddig, míg az élettől elvonatkoztatott, vallási közegbe kényszerítjük be tanítását, és mesterségét. Ki kell végre lépnünk és kik kell végre szabadítanunk a vallás által szűk keretek közé szorított szeretet parancsát! Krisztus kultúrája, eszmeisége, szellemisége, lelkisége egyetlen vallás keretei közé sem fér bele. Ahogy az Isten, a Szeretet, törvény felett áll, úgy az Isten Igéjéhez ragaszkodó sem képes egy vallás törvényei között szabaddá lenni rá!

Nem véletlenül mondja Pál apostol, ezeket, hogy:

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. (…) A törvény teljesítése tehát a szeretet.” [Róm 13,8;10]

„Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.” [Gal 2,16]

„Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. (…) Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.” [Gal 5,14;18]

„A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.” [Zsid 7,28]

„Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják.” [Zsid 10,1]

Mennyei Atyám, Te, Aki Jézus Krisztusban meghirdetted igazságodat, teremts bennünk rendet és tiszta értelmet, hogy a hit, a Beléd vetett hitünk tegyen megigazultakká bennünket! Olyannyira, hogy meglássa a világ, hogy Te küldesz bennünket a világba! Általunk, megismerhessen a világ téged! Ámen