Ez az

Iz 66,10-14c - Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta, hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből! Mert így szól az Úr: „Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket. Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.

Zs 65 - A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.” Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Gal 6,14-18 - Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

Lk 10,1-12.17-20 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.”

Ez az! Nem siker orientáltaknak kell lenni a kereszténynek, hanem szeretet orientáltnak! Mivel jött vissza a hetvenkettő, büszkeséggel, önteltséggel, győzelemittasan. Minőségre figyelmeztet Jézus és nem a mennyiségre. Ráadásul, arra a minőségre, amit feljegyeznek oda fenn! Vagyis: amit nem az emberek képesek sikernek elkönyvelni, mert az igazi érték nem a világ számára az, hanem amit az Atya annak ítél!

Pál is erről beszél: nem a külsőség a lényeges, nem az számít – zsidó, vagy pogány; keresztény, vagy nem -, ami tapintható, érzékelhető a világ szemében, hanem az, ami a megújulásra kész, készséges, hajlandó, mert Krisztusra akar hasonlítani, az Ő törvényeinek akar megfelelni!

Jézus szavai meglephetnek. Amikor azt mondja bárányokként - eszköztelenül, kiszolgáltatottként - küldelek benneteket a farkasok közé. Ne próbáljatok, ne is akarjatok megvenni senkit; ne is gondolhassák azt, tarisznyátokban van valami kincsetek, amit rejteni próbáltok mások elől, éppen ezért meglophatók vagytok, vagy megvehetők vagytok. Sarutok se legyen, amiről azt gondolhatná bárki is, menni akartok, nincs maradástok, siettek, dolgotok van, nincs időtök másokra. De ne is köszöntgessetek másokat, nehogy azt higgye bárki is, hogy készek vagytok kiszolgáltatni magatokat, erőtöket, amitek csak van, mert az élethez ragaszkodtok!

Más az, amitek van, ami a ti hatalmatok – mondja Jézus, már akkor, amikor visszajönnek tanítványai! Ami megvéd benneteket. Azokat, akik a küldetést magukra veszik! Mert ti nem e világnak vagytok örökösei, hanem a mindenségnek! Amit Krisztus nevében véghezvihetünk, véghezviszünk, az Isten dicsőségét szolgálja, Isten országának építésére van.

Nem jutalomért tesszük, amit teszünk! Nem is azért, hogy sikereink legyenek! Előbb volt az, hogy nevünk fel van írva a mennyekben. Amit ez után teszünk, az már csak annak a hitnek a következménye, hogy elhittem, hogy Te, Krisztus, engem küldesz, hogy az Atya megszentelt engem, megjelölt engem a maga számára, a keresztségben!

Amikor megyek, és azt teszem, amire küld engem Jézus, akkor leszek új teremtménnyé. Amikor elhiszem, bár tudom, hogy kevés vagyok rá, de mert Ő küld, megyek, miközben ott maradok mellette, hogy fel tudjak nőni a tanításában arra, amire kiválasztott engem! A Mester folyamatosan tanítani próbál, akar, hogy napról napra megfejlődjem magam, Istenképűvé legyek minden nappal! Itt vagyok Uram, Mesterem, Krisztusom, mert a Te példád sürget engem a változásra. Krisztus Szentlelke alakíts engem! Ámen