Jézus visszautasítja a diszkriminációnak azt az esetét

Ám 8,4-6.9-12 - Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?”„ És azon a napon, - mondja az Úr Isten -, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre. Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz. Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr --, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.” És felkerekednek tengertől-tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.

Zs 118,2-40.131 - Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben. Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem. Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben. Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek! Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem. Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet! Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra! Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon! Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged! Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid! Íme, én kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet! Lélegzetvételre nyitom a szám, parancsaid után kívánkozom.

Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Jézus visszautasítja a diszkriminációnak azt az esetét, amit a bűnös – nem bűnös közötti megkülönböztetés vezérel. Ebben a fejezetben, amit ma olvasunk fel az evangéliumból, három mondat hangzik el az Ő szájából:

„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6].

Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Az első mondat rögtön felveti bennem azt a kérdést, hogy ugyan, ki állíthatja azt, hogy egészséges? Ez, manapság elég általánosan igaz, hiszen szüntelen azt hallani, hogy aki bármi apró eset kapcsán elmegy az orvoshoz, az orvos szinte majd minden esetben talál okot rá, hogy kivizsgálást rendeljen el. Ráadásul, ez már az az eset, amikor a testi bajokban jelentkezik a betegség tünete. De, mint tudjuk, a testi betegségeket általában jóval korábban megelőzik a lelki bajok, amikről nem is veszünk, nem is vagyunk hajlandók – sajnos – tudomást venni.

Jézus második mondata már sokkal érdekesebb. Az itt elhangzó szövegkörnyezetben, vajon hogy érti az irgalmasságot? Hogyan kerül ide az irgalmasság és az áldozat fogalma, és azok összekapcsolása az előbbi, majd az ezt követő mondatokkal?

Mert a következő mondat már teljes egészében Jézus küldetéséről szól: mi az, amit Neki meg kell tennie? Mire szól az Atyától rá osztott feladat? Mit vár tőle az Atya? Mivel keresheti az Atya kedvét, vagy mivel járhat az Atya tetszésében?

Most térjünk vissza a második mondat elmélkedésére, megértésére. Nekem úgy tűnik, hogy abban van Jézus tanításának a lényege, melyet itt, és most akar azoknak adni, akik értetlenül szemlélik azt, amit Ő tesz.

Máté evangéliumában ez az eset, a „Messiási tettek” alcím alatt szerepel, a Leprás meggyógyítása, a kafarnaumi százados esete, Péter anyósának meggyógyítása, a vihar lecsendesítése, majd a béna meggyógyítása, az elöljáró lányának meggyógyítása, a megszállottak és betegek gyógyítása között. Vagyis, a rendszer összefüggés annyi, hogy ezek a történetek Jézus működése során, a messiásnak, az eljövendőnek a tettei, melyek igazolják szándékát, a kinyilatkoztatás természetét, egyszóval: Isten logikáját. Amiből megérthetjük azt az isteni kijelentést, melyek Izajásnál hangoznak el: „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” [Iz 55,9] Jézus azt szeretné, hogy a zsidók megértsék velük kapcsolatosan Isten minden szándékát, illetve, azt, hogy milyen gondolkodásra szeretné bírni őket Isten.

Az Isten megmutatkozott már bőven a próféták által. De látta Isten, hogy gondolatmenetének gyújtópontját máshova teszi a földi lény, az ember, mint ahova Ő kívánja tenni. Ezt az eltolódást próbálja, ill. dolga Jézusnak kiigazítani. Ez az Isten és ember logikája közötti torzulás érzékelhető a farizeusok mai kérdéséből is. A kiigazítás szándéka pedig nagyon világos, Jézus válaszából.

Érdekes módon, végig néztem néhány fordítást, nem tér el egyikben sem Jézus válasza!

Ebben a második mondatban én azt vélem érteni, hogy én, aki krisztusinak, és Krisztussal kereszténynek tartom magamat, a bűnös embert, bűnei miatt ne áldozzam fel, ne mondjak le róla, ne vessem el, ne ítéljem el! – Ilyen formán, önmagamat se! - A bűneiről ugyan ne feledkezzem meg, de azokat úgy kezeljem, mint aki alkalmas lehet arra, hogy ráismerjen – rá ismerhessen (!) - azokra, úgy, mint melyek terhei, de melyektől megszabadulhat, ha képes és hajlandó tőlük megválni, elválni!

Jézus, ezekkel a bűnös emberekkel, asztalhoz ül, vagyis leül velük, időt szán rájuk, hogy tisztázni próbálja, értik-e azt, hogy mi az, ami terheli őket, ami megbetegíti őket, és mi az, amit Ő, a Krisztus, az Atya szeretete által képes lehet megszabadítani tőlük, hogy gyógyulhassanak! Meggyógyulhassanak!

A kiengesztelődés, a bűntudat, bűnbánat és megbocsátás kegyelme, amit Jézus átbeszélt ott, velük, valószínűleg.

Továbbiakban, név szerint már csak Mátéról hallunk, a többiekről Ő sem tesz említést. Lehet, hogy közülük más nem volt, aki képes, hajlandó, vagy egyáltalán szándéka volt belátni azt, hogy teher van a vállán, és e tehertől meg kellene szabadulnia, illetve, hogy Jézus egy olyan személy, aki képes rá, hogy a terhétől megszabadíthassa! Az is lehet, hogy Máté értette Jézust, annyira, hogy ha említi is később azokat, akikkel együtt ült ott az asztalnál, de megbánták és elfogadták Jézus ajánlatát, ahogy ő maga is, már elfeledte, nem tartotta ő sem számon vétküket – ahogy a magáét is képes volt elengedni, de, mert megbizonyosodott, hogy bízhat Jézusban. De, mert új emberekké lettek, Krisztusban!

Én úgy vélem, hogy Jézus nem segíteni akart azokon, akikkel asztalhoz ült – és ez talán a legfontosabb keresztény alapállás kérdése! -, mert az, aki segít a másikon, az a másik embertől áldozatot vár el. Azt, hogy a segítséget képes legyen elfogadni! Jézus, a megbocsátás kegyelmét, ha úgy tetszik – mert a kegyelem túl vallásos kifejezésnek tűnik, éppen ezért lejáratottnak vélheti bárki – azt kínálja a vámosoknak, hogy elfogadja őket olyannak, amilyenek eddig voltak. De csak akkor hajlandó azt említés nélkül törölni emlékezetéből – ami bűnük, mert a kísértésnek engedtek -, és az Ő emlékezetükből is, azzal, hogy soha nem fogja szemükre vetni, és számon kérni rajtuk, ha mától Vele közösséget vállalnak, és azokat a dolgokat, melyeket Ő mond, azokat magukra veszik úgy, mint parancsot, törvényt, új emberekként. (Ez az az eset, ami Nikodémusnál hangzik el Jézus szavaival: „Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” [Jn 3,7]. Lehet, hogy Jézusnak ezek a szavai ennél az asztalnál is elhangoztak.) Azaz, hogy hajlandók változtatni életmódjukon, az életről szóló vallomásukat Jézus tanításához kötik, a szerint hajlandók élni! Követni hajlandók Őt! Ez az, hogy újjá születni, új emberré lenni! A valódi irgalmasság Isten szándéka szerint, szerintem ez. Mélységes megbocsátás, felszabadítása a testnek, és a léleknek! Jézus olyan légkört teremt a bűnös ember számára, hogy az, meg tudjon változni! A többi, hogy az irgalmasság lelki és testi cselekedetei, hét-hét pontban, ez már kreatúra, emberi fogalmazvány, kiáltvány. Kényszeredett erőlködése az embernek arra, hogy egyiknek, vagy másik pontnak megfelelni, néha napján, és akkor elmondhassa magáról, hogy én jó vagyok, Isten irgalmasságára méltó, hogy elnyerhessem majd a jutalmamat. Jézus nem erre hívja Mátét, vagy a többieket, egyetlen bűnöst, de engem sem.

Nem jutalomért vagyunk keresztények, hanem azért, amiért képes vagyok felfogni, hogy Isten szeretetéből vagyok, szeretetre vagyok, hogy ezzel Isten dicsőségét szolgáljam! Szentté lenni, tökéletessé lenni – legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” [Mt 5,48]. A többi nem az én dolgom! Ez az élet nekem azért kell, mert ez is ajándékomként lehet az enyém, és öröm tölt el azért, amiért életre valónak szeret engem az Isten! Köszönöm Neked Atyám, legyen áldott a Te Szent Neved! De áradj szét bennem, hogy általam megérthesse a világ, hogy a Te szereteted élet és öröm, és boldogító bizonyosság! Ámen