Nincs felelősségem

Zak 12,10-11 - És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején.

Zs 62 - Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Gal 3,26-29 - Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök.

Lk 9,18-24 - Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.

Nincs felelősségem, az Egyházért való felelősségem nélkül. De, az Egyház felelőssége nem kevesebb értem, mint az én felelősségem érte!

E gondolatot még akkor írtam le, mielőtt a mai Igét láttam volna. Ugyanakkor, a mai evangélium szavai (Lk 9,18-24) a napokban már eszembe jutottak, olyan összefüggésben, hogy ha egy közösség elkötelezett tagjai elvonulnak, akkor azoknak a közösségért vállalva az elvonulást, először ezt kell tisztázni önmagukban, és egymás előtt is. Illetve, ki kell mondani a többieknek a másikról – miután mindenki önmagát szembesítette már e kérdéssel, és tisztázta önmaga számára azt, hogy kinek tartja önmagát akkor, amikor a közösségért azt állítja, hogy felelősséget érez - azt, hogy kinek tartják egymást is, a közösség szempontjából.

Mert, ismerve egymást, tudni kell kimondanunk egymásról azt, hogy kinek tartjuk egymást, mit várunk el egymástól, mire tartjuk egymást! Hitelességünket a közösségnek kell bizonyítania, kimondania, vagy azt, hogy hiteleségünk miben szenved hiányt! Meg kell engednünk a magunk számára, és ez alázatunk mércéje (!), hogy bennünket Krisztus hitelesítsen. Aki ebben a közösségben van jelen. Mert ha nem hiszem azt, hogy e közösség Krisztus közössége, akkor már az egész elvonulás tévedés.

Mindezt krisztusi alapokon kell tisztázni! Vagyis: alkalmas alapot nyújt ehhez a Gal 3,26-29 magunkra, és egymásra is vonatkoztatott meghatározása. E páli meghatározásnak egységes értelméről beszélni kell, tisztázni, hogy az ott jelenlévők e szavakat egységesen értelmezzék!

Tudatosítva, és megértve e meghatározást Jézus szavaival egyezőségben: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.”

Ha Krisztusért, akkor az Egyházért, ha az Egyházért, akkor azért a közösségért kell áldoznom magam, melyhez hitem köt, melyben a hitemről elsődlegesen tanúságot kell tudnom tenni. Mert ha ebben a közösségben nem vagyok hiteles, ugyan, hogyan válhatok hitelessé a világban?

A közösségért vállalt felelősségem – mely Krisztusért vállalt közösség! - meg kell engednem, hogy a közösség tükrében láthassam. El kell viselnem, el kell fogadnom, engednem kell, hogy általuk mérettessen meg! Jézus szavai erről szólnak, amikor azt mondja, „aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt”. Mert ha megmenteni akarom, akkor a magam számára akarom megmenteni, de, ha elveszíteni merem, akkor Krisztusért merem adni, a közösségnek!

Ebben az összefüggésben, ha ebben megengedővé teszem magam – a közösségnek, akkor kérhetem, és igényelhetem a közösség felelősségvállalását én értem! Így válhat az alábbi kijelentés életté: „az Egyház mi vagyunk!” Felelősséggel, kötelezettséggel, feladatokat vállalva benne! Tudatosság, elvárásokkal egymás iránt, melyeket számon is kérhetünk egymáson! Egy közösség tagjai egymás kézvezetői, egymás segítői, akik egymást segítik a teljességre eljutni, mert hiszik és tudják, hogy a másik nélkül nincs üdvösségük! Ebben egyformák, és egyek; nincs ebben rang, hierarchia. Jézus mondja, aki nagyobb akar lenni a másiknál, az vállalja a szolgálatot érte! (Mk 9,35 és Mk 10,44)

Hiszem Mennyei Atyám, hogy a Te tanításodra kell érzékennyé lennem, figyelnem, melyet Krisztusban jelentesz ki a számomra, és mindannyiunk számára. Azért adod meg számunkra a közösséget, hogy e közösségben válhassunk tanításod hallására tökéletesekké. Nem azért, hogy legyen mit számon kérni rajtunk, hanem azért, hogy ne okoskodásainkba vesszünk bele, és abban őrlődve pocsékoljuk el energiáinkat, mely a Lélek erejeként akar mélyszántást végezni bennünk és közöttünk, dicsőségedért! Mert lenni akarok a Te dicsőségedre! Segíts józansággal, szelídséggel és alázattal erre törekedni, hogy irgalmad elérje bennem célját! Ámen