Újratervezés!

Júd 17.20b-25 - Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Ámen.

Zs 62 - Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Mk 11,27-33 - Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” Jézus így felelt nekik: „Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.” Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.”

Újratervezés! A nagy és egyetlen esély mindegyikünknek! Pintér Béla dalolja: „Szeret és nem vádol, / vezet és tanácsol / Naponta ki tudja hányszor / helyesbít a navigátor / Nála mindig van újabb esély / És, ha elrontom százszor / és már nem látok a pipától / Ő nyugodt marad és így biztat: / Ne félj!” De az esély, egyszer, mégis csak véget ér! És erről nem beszél! Jó az, ha van remény, de megbecsülni azt, egy életbe, számunkra, belefér?

Mintha állandóan csak arról beszélnénk, ami számunkra megnyugtató, reményt adó, és segít megtalálni benne a magunk békességét. Vajon, a magunk békessége, kibékítése önmagunkkal elég lehet az üdvösségünkhöz?

Jézus azt mondja az Őt faggató a főpapoknak, az írástudóknak és a véneknek, hogy, ha válaszolnak Neki, a feltett kérdésére, akkor Ő is válaszol az ő kérdésükre. És, mert nem válaszoltak, nem vállalták önmagukkal a szembesítést, hát, Ő sem válaszol nekik. Miért? Kérdezem! Talán azért, amiért úgy sem hallanák meg az Ő válaszát. Mert egy igazi főpap, írástudó, vagy a vén, mindig a maga válaszát keresi, és találja meg! Pozícióban maradni, uralni a helyzetet, ki nem engedni kezemből a döntést, át kell látnom mindent, nekem kell a döntéseket meghoznom, nálam a hatalom, én vagyok az, aki mindenre meg kell, hogy adja a helyes választ! Bizony, mára már nem csak a főpapok, az írástudók és a vének vannak ezzel így. Mindenki mindent jobban tud a másiknál. Ezt elértük a demokratizmus, a liberalizmus szlogenjeivel, no meg azzal, hogy pénz hatalmát hirdetjük, az önmegvalósítást istenítjük. Mára a törvények már csak arra elegek, hogy legyen mit megkerülni, és erre energiáinkat elpocsékolni, hogy majd a káosz felett próbáljunk uralkodni.

Nem bírjuk elviselni azt, ami egyszerű, ami kézenfekvő volna. Megengedjük, hogy azok kezében legyen a hatalom, akik a káoszt generálják. Azzal engedjük meg, hogy szolgáljuk mi magunk is, a helyett, hogy az Igazság képviselői lennénk, és azért áldozatokat is vállalnánk. Rosszak a mintáink, de ragaszkodunk hozzájuk, mert ebben lelünk biztonságot a magunk számára! Szomorú helyzetkép, de ki tudja ebből a kivezető utat, ha már az Egyház hivatalosan is ezt az utat követi, és nem képes ettől eltérő utat mutatni? Bizonyosság, hogy kereső ember van. Éppen ezért állandóan születő kisegyházak is vannak, és életképesebbek, bár részigazságokkal dolgoznak, amivel ideig-óráig képesek létezni. De Jézus azt mondta: „Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni.” [Mk 9,39] „Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók” [Mt 20,16]

Képesek vagyunk ezt elfogadni, vagy tudunk változtatni magunkon?

Hozzád ragaszkodom Istenem! Ahogy Jézus is a zsidóságon belül próbálta megújítani népedet, úgy én is a római katolikus egyházon belül próbálom tenni, hitem szerint. Lehet, hogy egyszer ezt az Egyházat is másként fogják nevezni? Bár, ehhez az Egyház túl magasra tette a mércét, amikor azt állítja magáról, hogy ez az egyetlen és Krisztus által létrehozott közösség! Pedig, 12 apostola volt! Ferenc pápa, mintha látná a másik 11-et, és próbálná erre felhívni a világ figyelmét is. Ugyanakkor óvatosan, hogy senkit se bántson meg erőtlenségében, az ökumenizmus felé is törekszik szélesedni! Én legalább is ezt az irányultságot érzékelem, és ennek a szellemében imádkozom a hiszekegyben is: „hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat”! Ahogy ezt imádkozzuk az ökumenikus héten is. Mert Benned hiszek, Mennyei Atyám, Aki kész vagy mindegyikünkkel kiengesztelődni, ha azért mi, alázatot vonunk magunkra! Ámen