Nem próbálom, talán éppen ezért nem is érthetem meg

1Pét 4,7-13 - Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.

Zs 95 .- Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Mk 11,11-26 - Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: „Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? [Iz 56,7] Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: „Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.

Nem próbálom, talán éppen ezért nem is érthetem meg, hogy az a személy, aki szelleme által, a Szentlélek képes ezeket az ige helyeket elénk tárni, milyen és mennyire szent ember lehet!

Mélységes, és bőkezű, egyszersmind csodálatomat kikövetelő tanítások hangoznak el e gondolatokban. Ahogy egymásra épülnek, és egymást pozícionálják!

Jézust, láthatóan a legjobban az bosszantja fel, az hozza ki sodrából, ha valaki here, haszontalan, öncélú, saját érdekeit helyezi Isten érdekei elé! Érdekes módon, a szent író tanulságként e cselekvések nyomában azt emeli ki, hogy Jézus tanítása azon csúcsosodik ki, hogy „Higgyetek Istenben!” Vagyis: nem az a következmény a fontos, ami a hit folyománya, hanem az a hit, ami megnyitja, megindítja az atyai szívet arra, hogy a Fiúnak alárendelje igazságát. Lám, a hit abban áll, hogy minden kötöttségemtől, kötődésemtől, mely e világhoz köt – és ebben Jézus a megbocsátást helyezi fő helyre, hiszen tudja, hogy a harag, a düh, a gyűlölködés, sokkal mélyebben ívódik bele az emberbe, mint az, hogy örömöm lehet a másikban (!) -, tehát, mindentől, ami Istenbe vetett hitemben meggyengíthet, éppen ezért eltávolíthat a hitből forrásozó akarattól, vágytól, képes legyek elszakadni. Takarjon ki Istenbe vetett hitem mindent belőlem! A hit Jézus Krisztus által való sajátom, tulajdonom, mely általa az Atyába oltja életemet. Ez a hit kétséget nem tűrhet, már is megtörténtnek tudja, mert már a hit által az Atya szeretetéből tekintek vissza arra, aminek a megtörténésére hitemet adom, az Atyának! Az Atya Isten ezt az odaadást, ezt a Vele való közösséget vágyakozza, melytől teljesen elolvad. Úgy, ahogy Jézus mondja! Akkor az Atya elfeledi minden bűnömet, amit elé dobtam, amiért cserébe kérem vágyom azt, hogy kérésem teljesüljön. Bizony lehet akkor az a kérésem bármilyen abszurd, még az is, hogy a tengerbe vesse magát!

És most, ebbe az evangéliumi tanításba oltódik bele Péter. Péter nem csak beszél, meggondolatlanul, és felkészületlenül, ahogy sok esetben tapasztaljuk ma papjaink prédikációját. Péter éli az evangéliumot, és tapasztalata van arról, amit Márk lejegyzett. Ő ott volt az események helyén. Azokat a dolgokat is tudja, amik nem kerültek feljegyzésbe. Ő nem történetekről beszél, hanem a történetek lelki szummáját próbálja közkinccsé tenni, hogy az, ami történt, Krisztus által, az kinyilatkoztatássá válhasson számunkra is, ahogy vált a számára is!

Péter szavaival ugyan mit tud kezdeni az, aki nem hittel olvassa? „Közel van mindennek a vége.” – mondta ezt Péter kétezer éve. Igen, mindegyikünk számára ott van a vége, annak, amin addig módunk volt, lehetett változtatni, jobbítani, kiigazítani dolgainkat, tévedésünket, bűneinket, ahol ennek a reménye véget ér. Ahol az esélyünk már nem marad meg, mert a változás és változtatás lehetősége már a múlté lesz! Bizony közel. Mert távol tőlünk Isten van, ha nem keressük minduntalan a közeledést Hozzá!  

Mindennek vége! Ijesztő ez a kijelentés, mégis, ezzel számolnunk kell!

Azonban, addig van mód, hogy a jót és jól tegyük. Azt mondja Péter: „Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen.” - Összefoglalja Péter. Mi az, amit tehetünk, hogy akkor amikor „mindennek vége lesz”, akkor az ne váljon ijesztővé, reménytelenné és bizalomvesztéssé számunkra! Mondhassuk azt, hogy ez is legyen Uram akaratod szerint! A hívő embernek van esélye rá, hogy élvezhesse azt a gazdagságot, mit az Atyától ajándékul kapott örökség adhat ember számára!

Egyben biztosak lehetünk: kapjuk a kegyelmet. De, képessé kell lenni annak fogadására, be- és el –fogadására. Majd ki kell művelni magamban azt a képességet, hogy tovább is tudjam adni, mint a Lélek gyümölcsét! Mert nem egyszerű dolog az, hogy amit kapok, azt ajándékként, teljes értékűen adjam tovább. Ne idegenül, ne is kényszerűséggel, de ne is immel-ámmal, kishitűséggel, vagy érdemtelennek látszódva, esetleg kishitűen! Megtanulni azt, hogy nem én kell, hogy beszéljek, hanem hallatnom kell Istent, nem egyszerű, ráadásul, amikor ezt tudatosan kell felvállalni, nem ösztönösséggel. „Isten szavaival beszélni”, „szolgálni”, de azzal az erővel, „amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen” – gyönyörű és megerősítő szavak, csak el ne halljanak, ki ne oltódjanak bennem! Mert akkor válok herévé, élősdivé, gyümölcstelenné, vagy, vad termésűvé!

Ezért fejezi be Péter gondolatát a figyelmeztetéssel. Ő tudja, mi az, hogy érdemtelenné lenni a kegyelemre. Ez is olyan dolog, amit tanulni kell. Nem kell meglepődni, vagy pontosabban a meglepetéseken át kell esni, hogy már képesek lehessünk a kegyelmi adományok befogadására és feldolgozására, amiből termőkké lehetünk!

A Lélek akar megtermékenyíteni bennünket! De, ha én a magam virág kelyhét bezárom, vagy hagyom, hogy a tetvek, a méreg megfertőzze, és ne bírjon kinyílni, ahogy kertemben a rózsa, akkor oda nem jut be a kegyelem, és nem képes termékennyé tenni engem! Nem szabad megijedni a bűneinktől sem, és a megpróbáltatásokra adott válaszainktól sem. Mert lehetnek elrontott, rosszul sikerült, butácska válaszaink, amik ugyan úgy alkalmasak rá, hogy azokból tanuljunk, még ha későn is! A lényeges az, hogy míg van időnk, amíg még nincs vége, addig forduljunk termőre! „Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.” Mindehhez feltétel a hit, amire Jézus tanít, és próbál rávezetni mindegyikünket!

A megtapasztalás az a nagyon fontos istenélmény, ami képessé tehet engem arra, hogy a megtérésből gyümölcsöző, és örökérvényű lelki fejlődés lehessen! Mert ott, ahol a hit bőségesen termi meg a Lélek gyümölcseit, onnan a gonosz menekül! Utálja a felesleges erőlködést, az értelmetlen munkát. Annyira pedig nem képes hinni igazában, hogy Istennel szembeszálljon.

Mennyei Atyám, a Te szereteted éltessen, vezessen, és szabadítson meg kötődéseimtől, melyek visszatartanak hitem megélésétől! Ámen