A gyermek lelke titok, annyira, amennyire az számomra Krisztus is

Jak 5,13-20 - Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék! Jó hangulatban van? Énekeljen zsoltárokat! Beteg valaki köztetek? Hivassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember állhatatos könyörgése. Illés hozzánk hasonló, szenvedő ember volt, s amikor könyörögve könyörgött, hogy ne essék eső a földre, nem is esett három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, s a föld megadta termését [1 Kir 17-18]. Testvéreim! Ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti őt, tudja meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát [Péld 10,12].

Zs 140 - Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok! Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat. Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt. Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek. Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom. Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak. Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába. Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem! Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől! A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!

Mk 10,13-16 - Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.” Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

A gyermek lelke titok, annyira, amennyire az számomra Krisztus Lelke is. Mert nem vagyok türelemmel az iránt, amire a szemlélődésemmel kéne, hogy irányuljak rá. A gyermekek lelkére, és Krisztus Lelkére egyaránt. Pontosan azért, hogy megérthessem: Jézus mit mond akkor, amikor ezzel dorgálja tanítványait: „Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.”

Mottó: Ha én nem vagyok képes változásra, ne várjam senki mástól a változást!

Miért példa a gyermek? Miben példa a gyermek?

Bár nincs tisztában azzal, hogy kiszolgáltatott, mégis, kiszolgáltatottságában tisztasága eredendő titok!

Egy mai elmélkedésben olvasom ezt a kérést: „Urunk, Jézus, add vissza ártatlanságomat, hogy közelebb kerülhessek hozzád!” Közelebb! Ahhoz a titokhoz, Akiről tudnom kell, hogy soha sem fogom egészen megérteni, megismerni, éppen ezért szüntelen iparkodom megismerni! De ennek az iparkodásnak az kell legyen a motivációja, hogy hasonulni szeretnék Hozzá! Tudom, tisztában vagyok azonban azzal, hogy képtelenség az amit szeretnék, ugyanis fényévnyi távolságra vagyok személyiségétől, amit felismerni, kibontani, érteni (?), érezni szeretnék, magamon, és magamban.

Renátó atya mondja: „El ne feledjük: a helyes gyakorlat a helyes elméletből fakad.” Mi valójában pragmatikusak vagyunk már, mindent lendületből, beidegződésből teszünk, az elmélettel nem foglalkozunk. Bizonyosoknak tudjuk magunkat abban, hogy mit kell tennünk, és azt tesszük, miközben az elmélethez nincs kapcsolatunk. Nem keressük a Krisztussal a közösséget, nem Benne lévőként – naiv, gyermekes lelkülettel – tesszük a dolgunkat, hanem bölcs felnőttnek tudva magunkat. Így, esélyünk sem marad rá, hogy fejlődjünk, változzunk, alakuljunk. Mert már mindent jobban tudunk – így idegződött belénk – mint az elmélet, a tanítás, a tanító!

Ez baj, ez hibás, és helytelen is! Isten országát fogadnom kell, azt mondja Jézus. Tehát azon munkálkodni úgy lehetek képes, ha azt, ami már van, azt képes vagyok befogadni, elfogadni. Mert ahol Krisztus van, ott van az Isten országa! Szentlélek segíts engem a csendben beszédes Krisztust megismernem, felismernem, hogy egészen Vele és az Atyával egy lehessek! Ámen