Jézus, a szavai által, mindig sokkal messzebbre próbálják irányítani figyelmünket

Jak 5,9-12 - Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéljenek benneteket! Íme, a bíró az ajtó előtt áll! A szenvedésben és béketűrésben legyenek példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak! Íme, boldognak mondjuk őket, mert kitartottak. Hallottatok Jób béketűréséről, és láttátok a végét, melyet az Úr adott, mert irgalmas az Úr, és könyörületes. Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmiféle más esküvel sem! Legyen a ti „igen”-etek igen, a „nem”-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá!

Zs 102 - Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Mk 10,1-12 - Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” Ő így felelt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk” [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: „Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

Jézus, a szavai által, mindig sokkal messzebbre próbálják irányítani figyelmünket, mint amire a szavak képesek eljuttatni gondolatainkat. Ne felejtsük el, hogy Jézus a Krisztus, az Isten második személye, Aki megtestesülésében vált csupán hasonlóvá hozzánk, lelkében egy az Atyával, és kettőjük Szentlelke árad a Fiú szavaiban, melyek az örökkévalóságra akarnak elvezetni bennünket. Oda, ahol nem házasodnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, „hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.” [Mt 22,30] Éppen ezért, a kettő egységére, a kettőnek egymásért való felelősségére irányul Jézus tanítása. Arra a csodára, amire a kettőnek igazsága kell, hogy eljutni bírjon! Abba a közösségbe belenőni, igyekezni, törekedni, melyre már Isten megkötő szentsége is képes ráborulni, igent mondani.

Az emberré lett Isten, Jézus erre is a megfelelő minta. Aki 30 évig készült arra, hogy a Jordánba merülő Fiúra kimondhassa az Atya: velem egy, Akire gondoltam a kezdetektől, és akit küldök közétek, magamként!

A világ szomjúhozza az igazságot, az Isten Igazságát. De szomja, éhe olyan az embernek, mint aki vágyakozásában még keresi, mire is van hiányérzete. Isten törvénye az, hogy a férfi és a nő között létre jöjjön az az oszthatatlan egység, közösség, amiben képes lehet építeni Isten országát, és e munkára nevelni, növelni utódokat is. De, vajon teljesült ez az Isten szándéka Ádám és Éva esetében? Ugye, előbb lettek bűnössé, mint egységgé, amire Isten egybekötő áldása is kiáradhatott volna. Bizony, az emberiség történelmében vannak olyan esetek, amikor teljesül Isten elképzelése, de sok van, amikor nem tud, bármi, számtalan okból Isten ezen elképzelése tejesedni. Jézus házasságtörésről beszél, arról, hogy bizony vétenek egymás ellen azok, akik azt elkövetik. Egyaránt említve a kettő felelősségét, a férfiét és a nőét! A kettő keményszívűségéről beszél, amiben nincs ott a szeretet, az Isten szeretete, mely egybeköthette volna kapcsolatukat. Pontosan azért, amiért a kettő – kemény szívük miatt – nem engedte meg önmagának sem, de talán a másiknak sem, hogy Isten egybekötő szeretete átjárhassa kapcsolatukat. Nincs módja ettől kezdve a kettőnek egymásra mutogatnia. Hiszen igenjük úgy nem volt igen, ahogy a nemet sem képesek tudomásul venni! Jézus, ebben a példabeszédében nem beszél arról, hogy a házasságtörő Isten irgalmas szeretetére többé nem számíthat! Isten végtelen bizalma az emberben nem szűnik meg azért, mert a két ember vét egymás ellen. Az Isten nem a két ember között áll, nem a két ember közötti igazságot hivatott rendezni. Isten tőlem és mindegyikünkkel személyesen akarja tisztázni a maga igazát, az égre és a földre egyformán érvényes igazságot: tudom és elismerem-e, a másik emberrel szemben elkövetett hibámat, bűnömet, melyet elkövettem Isten Igazságának fényében, vagy sem?

Gyengeségemért Istenem nem téged kérlek számon, de Hozzád sietek, hogy gyengeségemben irgalmad lehessen erőmmé! Ámen