„Pára vagyok” csupán

Jak 4,13-17 - Rajta hát, akik így szóltok: „Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk” - pedig azt sem tudjátok, mi lesz veletek holnap. Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik. Ahelyett, hogy azt mondanátok: „Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni.” Ti most dicsekedtek büszkeségetekben - pedig minden ilyen dicsekvés rossz. Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik.

Zs 48 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian: mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt! Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet. Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága? Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek. Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért. Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti, hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre. Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat. Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön. Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá. Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek. Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk. De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége, mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána. Mondja bár áldottnak magát életében: „Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót”, mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot. Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik - bizony hasonló hozzá.

Mk 9,38-40 - Ekkor János azt mondta neki: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: „Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.

„Pára vagyok” csupán! – ha ezt a kijelentést magamévá tudom tenni, akkor az egész világlátásom megváltozik. Ugyanakkor, ha tudomásul veszem azt, hogy ettől mások világlátása nem fog megváltozni, akkor azt is tudomásul kell vennem, hogy ettől kezdve a világgal, állandó konfliktusba fogok kerülni. Amit fel kell vállalni. Azonban, az nem mindegy, hogy a konfliktust milyen módon, milyen stratégiával vállalom fel!

A hozzáállásomat, a világ minden eseményéhez, ki kell tudnom fejezni, hogy Isten akaratával összhangban definiálom, alárendelve annak a magam akaratát. Azért, hogy, bár a konfliktust ezzel nem tudom elkerülni, mégis, a konfliktusban is akaratomat, szándékomat, alárendelem! De nem a másik ember akaratának, hanem Isten akaratának. Én, aki Isten jelenlétében vagyok, élek, és mozgok. Mert nem akarok semmit sem tenni ellenében, vagy nélküle!

Meg kell próbálnom a jót tenni, jó szándékkal, engedelmességgel, megengedőn, Istennek! Mert nem akarok Isten terve, szándéka ellenében vétkezni! Bizony, ehhez kell lelki emberré válni, hogy a Szentlélek jelenlétében válhassak cselekvővé! Így szolgálója lehetek annak a jónak, amit Isten teremt, és folyamatosan teremt, teremteni szándékozik, jelenlétemet is felhasználva! Egy mű része lehetek, ugyanakkor működő egysége, alkatrésze, mely az idők múlásával nemesedhet a feladatának teljesítésére! Esély az embernek rá, hogy maradandóvá lehessen! Mégsem panoptikumba akarok eljutni, hanem maradandó részévé szeretnék lenni az Örökkévalónak! Segíts engem Istenem, mert nélküled lehetetlenség a számomra! Ámen