Nézzük meg nyíltan, és keresztény bátorsággal, szentséggel

ApCsel 18,23-28 - Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Zs 46 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Jn 16,23b-28 - S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.’’

Nézzük meg nyíltan, és keresztény bátorsággal, szentséggel azt, hogy Jézus hogyan viszonyult a küldetéséhez, feladatához.

Fontosnak tartotta vajon azt, amire Őt rendelte az Atya? Igen, de mégsem – a válaszom. Igen, mert az Atyától volt ez a szándék, és mert Vele volt ez az Atya szándéka. Mégsem annyira, hogy személyét, személyiségét fölé rendelje annak, ami emberi adottságaival képessé tette a világ dolgaira! Talán azért, amiért tudta, hogy azokkal az eszközökkel bírhat, rendelkezhet, melyeket az Atyától kapott, és nem többel. Vagyis eszköznek tartotta magát az Atya kezében, és nem többnek. „Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.” – Jézusnak ez a kijelentése, kinyilvánítja emberi méltóságának határát, kereteit: meddig terjed hatalma, képessége, lehetősége arra, hogy az Atyát hozza el közénk, Őt nyilatkoztathassa ki! Jézus személye, személyessége eddig direkt termése az Atyának, ettől kezdve közvetetté válik. Annak kell direkt termővé válni, amit átadott, átörökített Jézus, emberi mivoltunkba. „Eddig semmit sem kértetek az én nevemben”, ez után „kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen”. Hogyan kell viszonyulnom Jézusnak ebben a szövegkörnyezetben elhangzó, „hogy örömötök teljes legyen” kijelentésére, mely mondandójának lényegét akarja nyomatékosítani a „hogy” kötőszóval. Nekem,ez a gondolat, olyan valamit akar jelenteni, hogy „gondoljátok meg jól, mit kértek”, vagy, azt is, hogy „minden vágyatok, igényességetek a jelen életetekkel arra irányuljon, hogy elnyerhessétek az Atyával közösségben örömötök teljességét. Mert én arról tanítottalak benneteket, hogy mi válhat, mi teheti, mi juttathatja el az embert életének teljes örömére, ami azonos a lélek békességével is”!

Jézus Krisztus által válhat Az Ember, minden egyes ember, direkt termővé, teljes életre képessé! De nem szabad az embernek eltávolodnia ’egy percre’ sem Krisztustól! Mert, ahogy eltávolodom Krisztustól, úgy képes birtokba venni a gonosz erő. Két erő működik a világban: a Szentlélek és a Gonosz szellem. Ezért mondja, így kell érteni azt, hogy „nem szolgálhattok két úrnak”. „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” [Mt 5,37] Ma hol állok, hogy vagyok a tökéletességgel? „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” [Mt 5,48] Milyen érdekes, eddig erre nem is gondoltam, hogy Jézus e két kijelentése között milyen összefüggés van! Ezzel az utóbbi mondatával zárja azt a tanítását, amiben az előbbi intés elhangzik!

Jézus tanításában végtelen mélységek vannak! Olyan hatalmas bölcsesség, amit ember egy életen át kell, hogy kutasson, hogy valamennyire képessé lehessen ehhez az isteni bölcsességhez közel férkőzni!

Azt mondják, hogy egy professzor, egy igen tanult ember érti csak meg milyen parányi, mennyire kevés az ember, az élet teljességét, gazdagságát megragadni. Bizony, mennyivel inkább van ez így Isten teljességével, Aki minden teremtés ura! Aki mindent természeti, emberi törvény határainak ismerője, és egyben ura is!

Jézus erre mutat rá mai tanításában, amikor önmagát dimenzionálja, és ezzel együtt tanítványait is beleállítja abba az isteni rendbe, amibe Ő maga is engedelmességgel, alázattal, emberi méltóságával és szentségével – mely az Atyától való, és minden ember számára kínált szentség – bele áll, elfogad, teljes természetességgel szolgálni képes.

Mennyei Atya, Jézus Krisztus nevére kérlek, segít engem – ahogy minden embert, aki keresi, vágyakozza a teljességeddel való közösséget - a Szentlélekben eltelni olyan bölcsességgel, hogy Krisztus nyomába szegődve, tanításából gazdagodva, képessé váljak szándékaidat, velem, teljességre vinni ebben az életben! Ámen