Dimenziók

ApCsel 16,11-15 - Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Miután ő és házanépe megkeresztelkedett, így könyörgött: „Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett minket.

Zs 149 - ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat. Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön. Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!

Jn 15,26 - 16,4 - Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.

Dimenziók. Az ember számára, ebben az életben is legalább két dimenzióban kell, hogy növekedjen, teljesedjen ki embersége, ahhoz, hogy arra a harmadik dimenzióra eljuthasson.

Azt nem tudom, hogy hol, mire hivatkozással alakult meg a világi egyházi szervezet, mitől valók az egyházak, de abban biztos vagyok, hogy Krisztusban közösség kereszténység, mely közösségre szüksége van embernek. Mert a szeretet csak is közösségben működhet, közösségben képes kibontakozni és növekedni, ami a személyiséget formálja, alakítja. Mert kell, hogy a személyiség egész életen keresztül alakuljon, növekedjen, és ennek a növekedésnek Krisztusban kell történnie, amire bármely személy önmagában gyenge, képtelen, mert együgyű, esendő, gyarló, ráadásul nem tévedhetetlen! A közösségben a kontrol, a megmérettetés, az igazolás, egyúttal az Isten nyilvánul meg, aki bennünket használ, mert bennünket szán arra a feladatra, hogy a teremtése szüntelen végbemenjen.

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy Isten országa, melyen munkálkodunk – mert Isten szándéka szerint ez a dolgunk - , egy közösségi létforma, mely a teljességre törekszik, és a teljesség elérésére irányul. De ebben a közösségben személyek munkálkodnak. Személyek cselekvései által alakul Isten országa. A két dimenzió kibontására, megmagyarázására próbálok eljutni. Én, mint egyén, személy, személyes kapcsolatban vagyok Istennel, Aki az én üdvösségemet készíti elő, mint ajándékomat, miközben arra rendelt, hogy Isten közösségét építsem, ami úgy válhat valóra, ha én, a személy, az ember, képessé leszek Őt, Istenemet megdicsőíteni, dicsőségét növelni! Aminek következménye az, hogy ajándékomat átvehetem. Dicsőségre juthatok, mert az Atya dicsősége abban áll, abban erősödik, és abban válik örökérvényűvé, hogy dicsőségébe fogadhatja teremtményét, teremtményeit! („¹Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ²ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. ³Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. ⁵Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.” [Jn 17,1-5]) Mert a teremtménye, én vagyok az, aki igazolhatom, hogy mindaz, amit alkotott, amit elgondolt, az valóban jó! Jézus ennem az igazolásnak a mintája, a prototípusa, előhírnöke, példája minden ember számára! A kommunikációja más csak ennek a Bibliában! Ami ezen túl van, az mind vallás, eszköz, teológia, dogmatika, tudomány, emberi megnyilvánulás, mely arra törekszik, hogy emberi eszközökkel vezessen el Istennel közösségre. Pedig, nekem, az embernek lélekben kell közösségre jutnom Istennel. Nem ésszel, elmével, szellememmel, vagy testi erőmmel.

Ha én Isten dicsőségére élek – gondolkodom, beszélek, és cseleszem – akkor azzal Isten országát építem, Isten közösségét. Ez az emberi lét egyik dimenziója. De a másik dimenzió az, hogy az előbbi által, egyúttal a magam üdvösségét is szolgálom. Azért beszélek két dimenzióról, mert a magam üdvösségét el is veszíthetem, ugyanakkor veszendőségemet is képes Isten a maga szándékának teljesítésére használni. Úgy, ahogy a rossz magtapasztalása is válhat nevelő eszközzé. A másik ember negatív mintája is válhat az én felismerésemmé, így üdvösségem eszközévé.

Amikor azonban az emberség két dimenziója egy személyben érvényesül, mint jól a jót képessé lehetek szolgálni, akkor, ennek eredménye lehet az egyén, az ember lelki kiteljesedése, vagyis eljuthat arra a mindannyiunk által vágyott harmadik dimenzióra: Istenülésre, Benne egyesülésre. Ez az az állapot, amikor Isten dicsőségében válik az egyén megdicsőültté. Ahogy Jézus felvétetett a mennyekbe, úgy a feltámadás után juthatnak Vele közösségbe azok, akiket jobbjára állít majd! Mert a megítéltetésük érdemükké lehet!

Ezért való imádságra jó és csodálatos minta ez:

Loyolai Szt. Ignác:

Önfelajánlás

Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel,
s minden, de minden gazdagság enyém,
más semmi nem kell.

Ámen