Tegnap a keresztény bátorságról már szót ejtettem.

ApCsel 16,1-10 - Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: ,,Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!’’ Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Zs 99 - Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Jn 15,18-21 - Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

Tegnap a keresztény bátorságról már szót ejtettem. Úgy gondolom, hogy ma még aktuálisabb erről beszélni. Szólj Uram, hogy szólhassak általad!

Ha a világ gyűlöl, Krisztus nevéért ... Én úgy gondolom, azt tapasztalom, hogy nem gyűlöl, inkább kinevet, csúfolódik, élcelődik – a világ velünk, keresztényekkel. Amiért a keresztények hiteltelenné lettek a világ szemében. Ha így van, ha jól látom, akkor ez rólunk szól, bennünket minősít. Nekünk, nekem kell Jézushoz fordulnom, és feltennem a kérdést, mi a bűnöm, mivel tettem ellenedre? Mert, ahogy, és amit Jézus ma mond, az erre a helyzetre is vonatkozik: az Ő nevét viszem a vásárra! Krisztust teszem nevetségessé, hiteltelenné, aki egy az Atyával. Ha Jézus, akkor Isten szándékát lehetetlenítem el, nehezítem meg azt, hogy teljesülhessen. A bűnöm pontosan az, hogy akit kiválasztott, lefoglalt a maga számára, hogy általam hajthassa végre teremtő tervét, a szeretet művét, az a helyett, hogy munkatársa lennék, pontosan kerékkötőjévé leszek. Két Urnak nem lehet szolgálni! Mégis úgy élek, mint aki ezt sem hinném el, aki ennek is próbálja az ellenkezőjét bizonyítani, állítva: nem egészen kell ezt komolyan venni. Se ezt, se mást. Mindenben szabad, lehet alkudozni. Ha valóban így gondolkodom, akkor ez bizony arról szól, vagy legalább is azt hirdeti, hogy semmit sem kell szó szerint, komolyan venni.

Én sem veszem komolyan Istent! Akkor miért várom el másoktól, hogy engem komolyan vegyenek? Vagy, aki engem lát, az komolyan vegye Isten tervét, szándékát, akaratát, az ember életét meghatározó parancsként, ráadásul!

Bocsánatodért esedezem Istenem! Kérve segítségedet: mit és hogy tegyek, hogy ne az akaratom, hanem a tied teljesüljön általam! Ámen