Ez egy nagy rejtély

ApCsel 6,8-15 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

Zs 118,23-30 - Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.

Jn 6,22-29 - Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

Ez egy nagy rejtély: ki miért keresi az Urat? Ki az, aki a maga szándékainak, akaratának érvényesítésére, vagy, éppen igényeire keresi Nála a választ. Vagy, él benne az a kíváncsiság, vágy, olthatatlan szomj, hogy megértse, mit akar adni, hozzáadni, a maga hiányosságaihoz, talán bizonytalankodásaihoz. Mert éppen ráébredek arra, hogy az életről, amit vallok, se másban, se vallásban, de még Istenben sem talál visszhangra. Ezért próbálok megmerítkezni az Ő bölcsességében – először még, mint az ember bölcsességében, majd pedig hagyom hatni rám azt az élményt, hogy ez több mint emberi, mint töredékes vallás. Hiszen olyan dolgokról beszél, olyan dolgokat vall, ami képes kiragadni még engem is, a magam által szabott, szűkre szabott, bekorlátozott – és ráébredek, hogy mennyire kicsinyes, és talán még önző is életfilozófiámból – elméleteimből. Minden elmélet a maga gyakorlatiasságában mérettetik meg! Nyeri el bizonyítását: életképes-e, vagy sem?

Ahogy látjuk a mai olvasmányban, az ember gyarló módon, képes arra, ha nem Istennel szövetkezik, hanem ellenségével, hogy a maga érdekeihez találjon hamis tanukat, olyan embereket, akik őt és vélt igazságát képesek – legalább ideig-óráig – támogatni, és megerősíteni, félrevezetve ezzel sokakat! Talán még nem is a rossz szándék, a gőg, vagy az önteltség az indíték, csak egyszerűen a vak hit abban, amit vall. Mert nincs benne alázat, szelídség. Megengedő arra, hogy elvakítsa az, hogy én több vagyok, többre vagyok érdemes, mint a másik ember! Ezzel szemben a keresztény ember alapállása az kéne, hogy legyen, hogy bármit is hiszek, megengedem, hogy akár a magam élete árán is, de megmérettessen. Nem fontos az a számomra, hogy az én életemben, hogy a magam számára nyerjen igazolást, az igazságom! Így válhat valaki áldozattá, de mártírrá, és vértanúvá is!

Életem kevésbé fontos, mint az igazság! De, mert hiszem, hogy az örök Igazság Istennél van, melyhez igazítva vallom meg az igazságot, igazságomat, kereszténnyé tehetem magam. Ahogy Jézus szólít meg, add el mindenedet, ne ragaszkodjál semmihez sem jobban, mint ahhoz, hogy követőmmé lehess! Legyél az, aki lehetsz, Isten szándéka szerint, ki életre hívott, teremtett!

„Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.”

Távolságot venni a világtól! De, mert közelebb akarok kerülni Istenhez! Aki az Élet odaajándékozója! Mert az élet Benne van, Ő az életadó Lélek! Akit Krisztus hirdet, és amire Krisztus nevel engem, hogy meg ne tévedjek, hogy véletlenül se tévesszem el, hogy melyik lélekre figyelek oda. Ahogy Szent Ignác tanítja: a lelkek megkülönböztetésére válj alkalmassá!

És, ahogy János írja: „A lelkek megkülönböztetéséről Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba.” [1Ján 4,1]

A Bölcs 17,1 azt írja: „Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.” Ami már nem igaz, hiszen bírjuk Jézus kinyilatkoztatását, és megkaptuk a Szentlélek kegyelmeit, már nem mondhatjuk, hogy bárdolatlan lelkek vagyunk! Bizony, kifürkészhetem, hogy mi ítél meg engem, és már kimondhatom, érthetem és bírhatom Isten Igéit, melyek képessé tesznek rá, hogy megkülönböztessem a lelkeket!

Töltsön el, és segíts, hogy szabadságomban magamra vonni képes lehessek Istenem a Te Lelked erejét, mely távol tartani bír tőlem minden igaztalan lélek kísértését! Ámen