János az ítéletről beszél
ApCsel 5,17-26 - Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: „Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.” Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: „A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.” E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: „Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.” Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
Jn 3,16-21 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.
János az ítéletről beszél. Úgy beszél arról, mint ami bennünk van, a magam döntésének következtében, avagy, pontosan abból a tényből eredően, hogy sodródom. Egyszerűen azt teszem, ami jólesik. „Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak." Mi ez, ha nem emberi butaság: mert rábízom magamat, a döntésemet másokra. »Az biztos jó, ha mindenki úgy él!«
Pedig, János úgy fogalmaz, hogy „a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot". Az általános az, hogy az emberek nem követik a világosságot.
De én nem vagyok, nem akarok, sőt: nem is lehetek átlagos ember, hiszen én meg lettem keresztelve, ki lettem választva a tömegből. Isten megjelölt, felkent, magáénak, részeként ismer engem! Nekem világít Isten világossága, hogy el ne tévedjek, meg ne tévedjek!
Ha ezt nem veszem tudomásul, ha ezzel nem bírok mit kezdeni, ha ezt figyelmen kívül hagyom, ha tiltakozom ez ellen, akkor magamra vonom azt az ítéletet, amit a legkevésbé akarok!
Szoktuk mondani: „ahogy élsz, úgy ítélsz”. János mit mond: „mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.” Milyenek a cselekedeteim? Hol van még szükség arra, hogy a cselekedeteimet ahhoz igazítsam, amit vallok?
Jézus legnagyobb emberi erénye az volt, hogy hiteles volt! Nem váltak el egymástól megnyilvánulásai: nem beszélt másként, mint ahogy cselekedett! Nem cselekedett másként, mint ahogy beszélt, ahogy gondolkodott! A Lélek egészen átjárta: megengedte testi történéseinek (gondolatainak és szavainak), cselekedeteinek, hogy Isten lelke vezérelje!
Azt olvassuk János evangéliumában, aki Jézust idézi: „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”[Jn 8,58] A Teremtés története pedig így kezdődik: „A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.” [Ter 1,2]
Máshol pedig azt mondja Jézus, hogy én és az Atya egy vagyunk [Jn 10,30]. Szavai emberi szavak. Gondolatai a testi ember gondolatai, de mégis a Lélek mélységeiből, az Atyával való közösségéből - a Lélek által vallanak, így válnak kinyilatkoztató szavakká! Bizonyosságul, hogy az ember válhat Isten Szentlelkének eszközévé, megtestesítőjévé! Ha hiszem Jézus Krisztusról, hogy Isten Fia, akkor hinnem kell azt is, hogy a keresztségben Isten kent fel engem is az istenfiúság szentségével! Vallom? Ha vallom, élem? Ha élem, cselekvéseim és szavaim mennyire tesznek hitelessé a világ előtt?
Még nem, de talán, lesz még rá időm, hogy azzá lehessek! Tegyél engem Istenem eszközöddé, egészen, hogy általam is megtudja a világ, mi a világosság! Mi az Igazság, mi a valóság! Ámen
