Mit mond Jézus Nikodémusnak

ApCsel 4,32-37 - A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta - ennek jelentése: Vigasztalás fia -, mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.

Zs 92 - Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Jn 3,7-15 - Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte: „De miképpen lehetséges mindez?” Jézus azt felelte neki: „Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

Mit mond Jézus Nikodémusnak? Hogy megértsem, szükségem van a Jn 3,5-6 -ra is: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek.” Jézus szükségét látja annak, hogy az Ember megértse, hogy vegyi összetétele nem teljes, ha abból kihagyja azt, amit Szentléleknek nevez el. Sőt, annyira lényegesnek tartja, hogy azt mondja, hogy ahhoz újjá kell születni annak, aki már egyszer az anyagban lett!

Ráadásul, Jézus, egy érdekes magyarázattal is szolgál, arra, hogy hogyan érti ezt: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” Aki a Lélekből képes újjá születni, az valami olyan tapasztalásra tud szert tenni, aminek nincs a fizika törvényeivel kapcsolata. Vagyis nem e világ dimenziói közé szorult élményről tud bizonyosságot szerezni! Azt mondja Nikodémusnak, hogy ezt keresse, ezt kutassa, míg rá nem talál, ha lelki ember szeretne, akar lenni!

Jézus még valamire felhívja a figyelmünket. Mert Ő nem e világból való, éppen ezért olyan dolgokról is akar beszélni, olyan dolgokat is tudomásunkra akar hozni, azokat is meg akarja osztani velünk, amiről azt mondja, hogy azok „mennyei dolgok”! Amit hinnünk kell, ha örök életre készülünk Őbenne! Viszont, senki másban nincs üdvösségünk! És erről már az Apostolok beszélnek, a Szentlélek erejével: „Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból (…). Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett; ^{(Zsolt 118,22)} és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.” [ApCsel 4,10-12]

Aki nincs Általa és Benne az ne reménykedjen! A remény kevés, a hit azonban szükséges ahhoz, hogy örökkévalókká lehessünk!

Megfordul azonban a fejemben az is, hogy mi lett volna akkor, ha Nikodémus magát oda áldozza Krisztus hitének? Azt tudjuk, hogy Nikodémus ki volt. „Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere” [Jn 3,1] Aki éj leple alatt ment el Jézushoz, mert nem vállalta fel, nappal találkozzon Jézussal. Vagyis, olyan volt, mint a gazdag ifjú, aki annyira ragaszkodott a maga gazdagságához, hogy inkább azt választotta, és nem Jézus követését. Talán, ha Nikodémus felvállalja Jézust, meggyőzhette volna a farizeusokat, és nem kellett volna Jézusnak bűnösként végeznie. De nem is ez a fontos. Sokkal inkább van ennek jelentősége az én időmben, a mi időnkben. Mit vállalunk Jézusért, és mit vagyunk képesek elengedni azért, hogy a mi krisztusi közösségünknek egy legyen a szíve-lelke? Illetve, hogy Krisztus közössége meggyőzhesse a farizeusokat, a világot is arról, hogy nincs más esélyünk az életre, mint az, amit Krisztus hirdet, aki meghalt és feltámadt értünk, megváltásunkra!

A Szentleckéből azonban arra is rájöhetünk, hogy Krisztus közösségének melyek az ismérvei: „A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke”. Másrészt: az „apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban”. Mondhatjuk azt, hogy értjük e kijelentéseket? Még inkább: mondhatjuk azt, hogy van erről ismeretünk, tapasztalatunk?

Atyám, nem tudom azt sem, hogy mit válaszoljak erre, mit kell tennem, nekem személy szerint, hogy ez így legyen most, itt, ahol én élek. Éppen ezért kérem irgalmas szeretetedet, bölcsességedet, az Igazság Lelkét, hogy lehessek az, akinek Te bizalmat szavazol ma és életem elkövetkezendő napjaiban! Ámen