Amikor Jézus feltámadt
ApCsel 4,13-21 - Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.” Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban azt felelték nekik: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint az Istenre! Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!” Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
Zs 117 - ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!” Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Mk 16,9-15 - Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Amikor Jézus feltámadt, „először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki!” Márk, az eredeti evangélium megírója fontosnak tartotta megjegyezni ezt. Ma, fontos az én számomra, hogy erre felfigyeljek! Isten tettei soha nem azok, amik véletlenek, amik szándék nélküliek. Amely tettek jószándék nélküliek! Isten folyamatosan teremtő és üdvösséget szerző szeretettel szeret! Engem, és téged! Mert Isten mindig ugyanaz. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.” – mondja Pál apostol a Zsid 13,8-ban.
Mi van ebben a kijelentésben, kérdezem Istenemet, aki ma fontossá tette e mondatot?
Mária Magdolna egy megtért bűnös asszony volt, aki, mert megtért, hit Jézus Krisztusban, akiről hitével vallotta már, talán elsőként, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, ki azért jött e világba, hogy bennünket elvezessen az Atyához!
A feltámadott megjelenéséről, Jánosnál leírtak szerint, Húsvét vasárnap olvastunk. Idézzük fel újra:
„Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.” [Jn 20,1] Mária Magdolna volt az első, aki számára a leginkább hiányzott a Mester, aki számára fontos volt az, hogy elmenjen a sírhoz, hogyha halott is, de Vele lehessen. A Lélek vitte oda a sírhoz, mondhatjuk. A maga megtört és hiányt szenvedett lelke, akivel a legnagyobbat tette életében Jézus, az Isten Fia! A megtért ember nem marad érzéketlen attól, ami megtérésére elvezette Őt. Aki bizonyította számára, hogy benne van az Isten, a Jó, a Minden gyarlóság, gyengeség feletti erő! Maga a Szent!
És nem hittek Neki! A tizenegy, még nem találkozott a feltámadottal. És nem hittek a kettőnek sem, akik Emmauszból szaladtak vissza, és állították, hogy látták, találkoztak Vele, a Feltámadottal! De, amikor ők mind együtt voltak a tizeneggyel, akkor közéjük lépett Jézus, a lehető leg abszurdabb módon, amikor ők éppen ettek, és számon kérte rajtuk hitüket:
„Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.” [Mk 16,14]
Márk valószínű, hogy nem volt egy túl érzelgős ember. Nem törekszik rá, hogy minden érzést, minden pillanatot precízen, pontosan leírjon. Arra törekedett, hogy a lényeget ragadja meg. Azért mondom ezt, amiért a következő mondatában már ezt olvassuk: »Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”« Márknál e mondatait már csupán 5 mondat követi, és befejezi evangéliumát! Az utolsó öt mondata sem lényegtelen Márknak, amiből kiderül az, hogy az evangelizálásuk lényege az kell, hogy legyen, hogy hitükre eljussanak azok, akik hallják tanúságukat Krisztusról!
„16Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.«
19Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. (2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1) 20Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette.”
Kijelenteni merem, hogy aki nem evangelizál, mert nincs benne az az öröm, aminek átadására Krisztus közénk jött, amivel megajándékozni akar mindegyikünket, az nem keresztény, még!
Hogy lehetne bennem a hit öröme, ha nem találkoztam még Krisztussal?
Új élet Krisztusban! Amíg nem születek újjá, a Szentlélekből, addig nem adhatok hírt arról, hogy találkoztam a Feltámadottal! Amíg nem vagyok képes megajándékozottá lenni, addig nincs, nem lehet bennem a megajándékozottság öröme!
Formálj Istenem engem, hogy örömödben részesülhessek, és tanítványod, mi több, apostoloddá lehessek! Ámen
