Egy nagyon határozott kontrasztot fedezek fel

Jer 20,10-13 - Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: „Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Zs 17,2-7 - és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

Jn 10,31-42 - Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: „Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

Egy nagyon határozott kontrasztot fedezek fel a mai evangéliumban, amire egyetlen pap sem hívta fel még eddig a figyelmemet! Vannak először a zsidók, akik Jézust meg akarják kövezni, amiért olyan dolgokat mond, ami a maguk istenképébe nem fér bele.

Mikor kitér előlük Jézus, eltávozva, a Jordánon túlra megy, ott olyan tömeggel találkozik, akik hittek benne. Valószínűleg ez utóbbiak olyan emberek lehettek, akik nem voltak vallás károsultak.

Vagyis, a vallásosság lehet akadálya is annak, hogy személyes kapcsolatra léphessek Istennel!

Ez az egyén, a személy felelőssége a maga lelki fejlődéséért! Nincs sablon, nincs dogma, nincs teológia, nincs semmi vallási törvény, vagy szokás, vagyis nem állhat semmi Isten és én közém! Ha bármi közénk állhat, akkor az azért állhat, mert én teret engedek neki. Mert nem vagyok képes magam a magam sorsáért felelősséget vállalni. Nem nőttem fel felnőtt kereszténnyé. Ki tart engem kiskorúságban? Csak az, akinek én megengedem. És ez általában én magam vagyok, aki nem merek, nem akarok, vagy egyszerűen kényelmesebb megmaradni ebben az állapotban, amiben vagyok.

Vészhelyzet ez! Ebben Istenem egyedül a Te bölcsességed az, ami megsegíthet engem! Jöjj, segíts meg engem! Ámen