Jézus szavai bele hasítanak a levegőbe

Ter 17,3-9 - Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: „Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.” Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.

Zs 104,4-9 - Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Jn 8,51-59 - Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” Azt mondták erre a zsidók: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: „Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.” Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: „Istenünk”, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre azt mondták neki: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Jézus szavai bele hasítanak a levegőbe: „Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem." Ember szájából, ha elhangzik ilyen kijelentés, persze, hogy bolondnak mondják, és kikergetik a világból. Ma másként reagálnánk rá: egyszerűen kinevetnénk, sarkon fordulnánk, és ott hagynánk. Amiért a mai ember más, mint Jézus korában. Sokkal nagyobb az egónk, és az önbecsülésünk, és sokkal távolabb vagyunk már Istentől.

Azt a kérdést azért feltehetem, legalább magamnak: és, ez mennyivel jobb nekünk, nekem?

Ettől mi változott, mennyivel lettünk gazdagabbak, jobbak, szebbek, értékesebbek?

Be kell látnom, hogy semmivel sem vagyunk előrébb. Hogy mennyivel vagyunk hátrább? Azt pedig nem akarom latolgatni.

A lényegesnek most azt látom, hogy micsoda szakadék van Isten és ember között! De ezt a szakadékot hiába próbálja Isten feltölteni, ha az ember, Vele ellenében minduntalan és egyre mélyebbre ássa. Vagyis, az ember – úgy általában - nem tanul semmit a jószívű és szelíd figyelmeztetésből. Ma már talán a katasztrófákra sem kapjuk fel a fejünket, azzal, hogy ez talán egy figyelmeztetés. Inkább elhessegetjük a jeleket, és űzzük tovább a magunk agymenéseit. Struccpolitikát folytatunk, szó szerint. Csakhogy az egónkat megtarthassuk, mert az a miénk, és az nekünk a legdrágább! Már nem az örökkévalóság, az Isten ajándéka, vagy szándéka, esetleg terve.

A zsidóság még azért nem értette meg Jézust, mert bele volt gyepesedve a maga istenképébe. A mai ember, azért nem érti meg Jézust, mert sikerült olyan messze eltávolodni a lelki önképétől, beleszerelmesedve evilági anyagiasságába, testiségébe, természeti mivoltába, hogy a természetfölöttivel már nincs kapcsolata. És így van ez azzal az egyszerű, jámbor keresztény asszonnyal is, aki morzsolgatja a rózsafüzérét. Mert ha jól megfigyeljük, semmi köze ahhoz, amit csinál, a szíve, agya, lelke egészen máshol jár. Kényszeredett vallásosságra nevelték: egy jó kereszténynek ezt kell tennie, így tudja. Azt, hogy a szíve mit súg, azzal nem szabad törődni, az érzelgősség, az érzelem, de nem lelkiség.

Tévedés az, hogy az Isten dolgai a fejben dőlnek el, hogy a fej arra van, hogy uralkodjon! Nem! A szívnek kell uralkodni, mely Isten lelkétől vezérelt, és a fejnek a szív hangjára kell figyelnie, azt kell követnie!

A zsidók is ott rontották el az egészet, hogy mindent fejben akartak megoldani. Jézus azt próbálta megértetni velük, hogy nem a test haláláról beszél, hanem a Lélekről, mely éltető. A test nem használ semmit. És mi mégis mindent a testünkből, fizikai erőnkből, agyunk által kimunkált hullámokból akarunk megoldani. Nem vagyunk képesek elcsendesedni, lecsillapodni, háttérbe húzódni, hogy hallani lehessünk képesek a lélek hangját, mely suttogó, szerény és szelíd, alázatos, és semmit sem akar ránk erőltetni.

De nem azért ilyen Isten lelke, mert azon kárörvendezik, örömködik, szórakozik, hogy mi emberek milyen élhetetlenek, szerencsétlenek, együgyűek vagyunk. Isten arra áhítozik, hogy ráébredjünk már végre, hogy nincs más megoldás, csak az, amit Ő kínál a számunkra.

Mit gondolunk, miért szól így az írás, „nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt” [Lk 15,7], amit a Lk 15,10. versben megismétel Jézus? Mert Isten az után vágyakozik, hogy én, az ember magamtól mondjak igent az Ő tervére. Belátva szabad akarattal, hogy az jó nekem, amit Ő kínál, ajánl, tervezett meg! Nem tudok jobb franchise rendszert kitalálni, de megtervezni sem, mint amit Isten készített el, az idők kezdete előtt, Jézusban!

Ó, Te szerencsétlen ember! Miért vagy ilyen oktalan, együgyű, bárgyú, buta, képtelen a jóra!

Segíts meg Istenem engem, és őt, és minden embert, kinek javát akarod! Ámen