A természetes mindig idegen attól, ami

Jer 11,18-20 - Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!” Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!

Zs 7 - Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt. Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg engem, hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen, mert nincsen, aki megmentene! Uram, én Istenem, ha elkövettem azt, ha gonoszság tapad kezemhez, ha megfizetettem annak, aki bántott, s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem, üldözzön az ellenség és hadd érjen utol, életemet tiporja földre, tegye porrá dicsőségemet. Kelj föl, Uram, haragodban, kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen, kelj föl, Uram, én Istenem, Tégy ítéletet törvényed szerint! Gyűljön köréd a népek serege, és foglald el fölöttük magas helyed: az Úr megítéli a népeket! Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem. Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat. Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója! Segítségem az Úrtól jön, aki megmenti az igazszívűeket. Isten igazságos bíró, erős ő, mindennap fellobban haragja. Nemde ismét kivonta kardját, íját kifeszítette és készen tartja? Elkészítette halálos fegyverét, nyilait tüzesekké tette. Íme, ez igaztalanságot vajúdott: fájdalmat fogant, és gonoszságot szült. Vermet nyitott és mélyre kiásta, s beleesett a maga ásta gödörbe. Saját fejére hullik vissza bűne, és gonoszsága visszaszáll önnön fejére. Magasztalom az Urat igazságosságáért, s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.

Jn 7,40-53 - Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus [2 Sám 7,12-16; Mik 5,1], ahonnan Dávid származott?”„ És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.

A természetes mindig idegen attól, ami ragaszkodásból, függőségből, vagy önös érdekből válik követelődzővé. A bizonyosság, a kétség, és a tiltakozás, vagy elutasítás mindig egyszerre van jelen. Ez is természetes. Bennem, önmagamban is, ugyanúgy, ahogy a környezetemben mindenki másban is. Minden esetben a döntés rám vár: mire szavazok? Bizonyosságot keresek? Hagyom, hogy a kétségek között vergődjek? Talán tiltakozom, mielőtt megszületne bennem a belső hang? Egyszerűen elutasítom azt, ami számomra új, szokatlan, idegen? Persze a kérdés az, hogy döntésemet milyen ismeretek, érzések, okok, szándékok, megrögzöttségek, tapasztalatok, indítékok befolyásolják.

Egy biztos, a döntéseim mindig rólam szólnak, engem jellemeznek. Ha ezt tudomásul veszem, elfogadom, akkor talán sikerülhet annyira függetleníteni magamat a döntéseimtől, hogy ne kényszerítsem másokra, akik önálló döntésük meghozatalára legalább annyira jogosultak, mint én.

Mégis, sokszor, döntéseink idején a kérdés úgy vetődik fel: mi kényelmesebb, vagy mi az, ami egyszerűbb. Többnyire, az átlag befolyásolható. Megengedjük, hogy más döntsön helyettünk. Talán még arra sem gondolunk olyankor, hogy mások döntése, rólunk szól! Helyettünk döntenek mások, és ha helyettünk, akkor rólunk is. Olyan helyzetekbe sodortatunk így, amire nem szerettünk volna jutni. De akkor már késő.

Bizony, félrevezethetők, megtéveszthetők vagyunk! Láthatjuk, elég könnyen. Csupán azért, amiért nem szeretjük a döntés felelősségét vállalni. Inkább szeretünk utólag méltatlankodni, számom kérni, másokat felelősségre vonni.

Nikodémus példája rá mutat arra, hogy bizony kevés a bölcs és önálló gondolat. A többség sodródik, és általában azokkal, akik erősebbek, önkifejező képességükben határozottabbak, hangosabbak. Így válhatnak történelemformálókká Hitlerek, Mussolinik, Sztálinok, stb. Ez a közösség felelőssége talán. Képesek vagyunk még időben, a jóra közösségbe lépni? Vagy, ki kell jelentenünk, elkényelmesedett, unalmas tömeggé lettünk, akiket nem érdekelnek a nagy dolgok, eladjuk lelkünket a máért? Még akkor is, ha a ma, a maga teljes bizonytalanságában, értelmetlen vonzásában azzal ámít, hogy ha bármit is, de tehetek valami olyant, amivel magamat megnyugtathatom, és sikerként minősülhetek, az elég. Miért ragaszkodunk ahhoz a szerintem téves törvényszerűséghez, hogy engem a sikereim igazolnak? Vagy, miért azt tartom sikernek, amire mások előtt büszkélkedhetek? Talán azért, amiért arra nem fordítok energiát, hogy valós koordinátáimat megismerjem! Illetve azt, hogy nekem, milyen koordináták között van, lehet a mozgásterem.

Jó döntést pedig, még akkor is nehéz hozni, ha önmagamat, és Istennek a velem való szándékát megismerem (ez már két ismeretlen). Amiért a harmadik ismeretlen az a közeg, mely csupa, csupa ismeretlenből áll. Mégis, ha az ismeretlenek számát optimálisra, vagy legalább minimálisra csökkentem, nagyobb esélyem van, lehet rá, hogy jól dönthessek. Ráadásul, ezzel azt is támogatom, hogy másik ember is közelebb kerülhessen a maga jó döntéséhez. Istenem! Bölcsességeddel ajándékozz meg bennünket! Ámen