Minden napra van egy Ige
Kiv 32,7-14 - Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: „Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!” Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!” Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: „Miért gerjedne fel, Uram, haragod, néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: „Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.” Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: „Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!” Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Zs 105,19-23 - A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták. Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren. El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.
Jn 5,31-47 - Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?”
Minden napra van egy Ige. Általában egy az Ószövetségből, és egy az Újszövetségből. Mert Jézus azt mondja: nem azért jött, hogy megváltoztassa a törvényt, hanem azért jött, hogy beteljesítse azt! (Mt 5,17) Vagyis, ma, nekem, az Ószövetségi írásoknak, a próféták tanításainak értelmét már Jézus tanúságában kell kutatnom, megismernem. Érvényességét a mára felismerni!
„csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek”
Engedjem meg, hogy bennem összefonódjon, összemosódjanak, egy halmazzá váljanak az Írás szavai. Jézus azt mondja, hogy Ő nem igényli, nem feltétele tanúságának az, hogy az ember - bármelyikünk – igazolja Őt! Nincs Jézus velünk, vagy tőlünk függőségben! Csak azért van, hogy üdvösségünkért teszi azt, amit tesz. De jó volna, ha bizonyosságunk lehetne arról, hogy mi mind egymás üdvösségére tesszük a jót! Mindegyikünk a másikért valóan él, hogy Te boldogulhass általam, míg én boldogulhatok általad!
„amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem”
Jézus szeretné megértetni velünk, ezt a hozzáállását ehhez az élethez! De azért, hogy ez megváltoztassa a mi hozzáállásunkat is, ehhez az élethez. Igen, Jézus arról beszél, hogy az Ő küldetése az, hogy rajta keresztül megértsük azt, mi az én helyem ebben a világban, ebben a teremtett környezetben. Melybe bele lettem teremtve, úgy, fajomként, mint a teremtés része. Isten teremtő szándékának nem csupán alanya vagyok, hanem az Igéje és az állítmánya is! Isten azt állítja, hogy engem azért teremtett, hogy a teremtésben én, Vele együttműködő partnerévé legyek. Ha a szándéka ez, akkor rá kell jönnöm, egyszerű logikai következtetéssel arra, hogy Jézus a használati utasítás számomra, ehhez az élethez. Belőle kell megoldani, megfejtenem azt, hogy mi a dolgom, mi lehet az élet a számomra.
Valójában, az Isten alkotta meg a franchise rendszert!
Semmit sem érthetek anélkül, hogy ne ismerjem meg Jézus tanítását, és ne kövessem az Ő utasításait.
„az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.”
Jézus látja, hogy nem értjük. És amiért az Isten szándékát nem értjük, ezért nem hiszünk benne, és Neki sem. A baj az, hogy nem is veszünk rá fáradtságot, hogy megismerjük.
De miért? Teszek bármit is azért, hogy az Ige megmaradjon bennem? (Erre a választ mindegyikünknek magának kell megtalálnia! Ne higgyük azt, hogy bárki is megválaszolhatja ezt helyettünk!)
„40ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen”
Ez egy nagyon kemény kijelentése Jézusnak! De őszinte, és sajnos nem mondhatom el azt, hogy nincs igaza. Egyáltalán tisztázni akarom azt, önmagammal, hogy mit jelent az, számomra, amikor azt mondja, hogy ’életetek legyen’? Mi az élet jelentése a számomra? Az amit ma élek, mert elég nekem a mának a gondja? Biztos hogy erre gondol Jézus, amikor azt mondja, hogy „Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.” [Mt 6,34] Nézzük meg a szövegkörnyezetet, amiben ezek a szavai elhangoznak. Ugyanis e szavai az után hangoznak el, hogy ezt mondja: „31Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ 32Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” Hol van az én gondjaim között az Isten országáért való felelősség érzés?
„tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete”
Ha fel merem tenni magamnak ezt az előbbi kérdést, akkor ráismerek, hogy Jézus kijelentése bizony engem bírál! ’Nincs bennem Isten szeretete!’ Elérkezek már is ahhoz a ponthoz, hogy azt mondhassam: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem! Nem az a fontos a számomra, aminek mindennél fontosabbnak kellene lennem.
„Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget”
Valójában, nézzem meg az életemet, miből áll? Meg akarok felelni, mert vágyakozom az elismerésre! A munkahelyen, odahaza, a páromnak, az anyósomnak, a barátaimnak, és így tovább. És hol vagyok önmagam? Merek kicsi és elesett, segítségre szoruló, tanácsra éhes és az a senki lenni, aki gyámolításra, szeretetre éhes? Mert kimutathatom érzéseimet, érzelmeimet, és mégsem fognak megalázni, visszaélni azzal, hogy ki vagyok?
„45Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket”
Jézus nem akar bántani bennünket, és megbántani sem. Nem akar bennünket megalázni, eltaposni, belénk taposni, kitaposni a belünket. Nem akarja a halálunkat! De a számára egészen mást jelent a halál, mint a mi számunkra. Számára a lelki halál sokkal elkeseredettebb, borzalmasabb vég, mint az, hogy e testben megszűnünk létezni. mi pedig félünk e földi haláltól. Miért, mert ragaszkodunk, mert fontosabb mindennél ez a földi élet a számunkra! Még Isten szereteténél is fontosabb. Pedig, Jézus azt mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10] Nos: itt derül ki az, hogy számomra az élet egészen mást jelent, mint az Istennek!
Át kell értékelni az életemet, ha …
Mit is jelent a ’ha’ számomra? Hogyan kell, hogy folytatódjon ez a mondat?
„47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek”
Hinni! Mit jelnet a hit a számomra? Miben tudok hinni? Miben akarok hinni? Miben lehet hinnem? Az utolsó kérdés törlendő! Mert az nem teljesen arról szól, hogy szabad vagyok. Márpedig Isten szabad döntést enged nekem! Én dönthetem el azt, hogy miben vagyok képes hinni. Kinek vagyok képes hinni! Éppen ezért, én egyedül lehetek a magam vádlójává akkor, amikor ítéletemre el fogok jutni. Már pedig, el fogok jutni oda.
Más, bárki, csak abban tud engem segíteni, amiben én segítséget várok, elfogadok!
Add meg Istenem, hogy felelősséggel legyek önmagamért, előtted! Ahogy Te felelősséget vállalsz értem. Visszavonhatatlanul, és örök szeretettel! Ámen
