Félreértés ne essék!

MTörv 4,1.5-9 - Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ,,Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.'' Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.

Zs 147 - Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

Félreértés ne essék! Én nem a papok ellen akarok beszélni! De én szeretnék a papok által közelebb jutni Jézushoz, és ezt vágyakozom, álmodom minden keresztény ember számára. Mert hiszem, hogy a Fiú az, aki elvezetheti mindegyikünket az Atyához! Ugyanakkor tudom azt, milyen együgyűek vagyunk, mennyire igényeljük, mennyire szükséges számunkra a vezető, a jó pásztor. De ezzel a tudással senkinek sincs joga visszaélni.

Addig, amíg a papság – hála Istennek, hogy kivételek vannak - nem képes erre a papi méltóságra, erre a szolgálatra, mert szolgálni nem képes se Istent, se embert, addig magunkra vagyunk hagyva. Nekünk magunknak kell a magunk és egymás lelkiségét ápolni, csak csupán azt elfogadni a papságtól, amire felkenték őket. Hinni, siratva és csalódottan, hogy méltatlanok a szolgálatra, mégis Isten irgalmas szeretetéből a szentségek kiszolgáltatására ők a felhatalmazottak! Ezért tisztelet illeti őket. De csak azért tiszteljük, amiért tisztelhetők, a többit úgy vessük el, ahogy önmagunkból is kivetjük mi bűnös, mi gyarló, mi esendő. Mindazt, mi eltávolít Istentől, hogy Isten szeretete éltessen, és válhasson éltetővé mindannyiunban!

Hogy mondja Jézus? „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. ³Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. ⁴Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. ⁵Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. ⁶Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, ⁷a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. ⁹Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. ¹¹Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. ¹²Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

¹³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. ¹⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.

¹⁶Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ ¹⁷Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ ¹⁹Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ²⁰Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. ²¹S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. ²²Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

²³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. ²⁴Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

²⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

²⁷Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

²⁹Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, ³⁰s azt mondjátok: ‘Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.’ ³¹De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. ³²Ti is betöltitek atyáitok mértékét! ³³Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? ³⁴Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. ³⁵Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre.” [Mt 23,2-36]

Bizony, nagyon kemény szavak, de e kemény szavakban kell megacélozódnunk mindannyiunknak. Hogy az a szegletkő, melyre építkezhetünk, abból szikla szilárd templom, Isten háza, Isten országa épülhessen föl, és ne valami kártyavár, viskó, vagy düledező kalyiba. Amiben úgy lakunk, hogy ez van, mert nincs jobb. Egy ilyen házban ugyan hogy maradhatnának meg utódaink? Hogy érezhetnék magukat otthonosan? Persze, hogy ahogy tehetik az ilyen otthonból tovább állnak, nem szívesen maradnak! Ilyenre nem mondhatjuk: „de hát gyerekem én az örök otthont építem a számodra, miért nem maradsz itt?” Valljuk meg, mi sem hiszünk benne, amit mondunk, csak szégyenből, vagy kényszeredett ragaszkodásunk a gyermekünkhöz, mondatja velünk e szavakat.

Szomorú az ilyen állapot. De, ha elszomorít, akkor ne nyugodjunk bele, hanem tegyünk a változásért, amit mi tehetünk, és soha ne várjunk, ne számítsunk másra! Senki sem fog tenni azért, hogy a mi álmunk megvalósuljon! A mi álmunk megvalósítása ránk vár! A mi hitünk ítél meg bennünket! Az én hitem ítél meg engem!

„Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre, amely az első lépéseket teszi meg az új évezredben. Életére még erősen rányomja bélyegét a gyűlölet, az erőszak, az elnyomás, de az igazságosság, az igazság, és a kegyelem iránti éhség még nem tűnt el sok ember szívéből, akik várják, hogy valaki elhozza a megváltást, amelyet te, Fiad, Jézus által vittél végbe. Az evangéliumnak legyenek bátor hirdetői, a szenvedő emberiségnek nagylelkű szolgái. Kérünk, küldj Egyházadba szent papokat, akik kegyelmed eszközeivel megszentelik a te népedet. Küldj sok megszentelt életű férfit és nőt, hogy megmutassák a világnak a te szentségedet. Küldj szőlődbe szent munkásokat, akik lángoló szeretettel dolgoznak, és a Szentlélektől indíttatva elvigyék Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig. Ámen.” (II. János Pál pápa imája)

Kérem Istenem, a Te segítségedet! Mert hitem, hogy egyedül a Te segítségeddel lehetek képes változtatni sorsomon! Ámen