Námán nem volt egy Istenhívő
2Kir 5,1-15a -Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott és azt mondta asszonyának: „Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.” Námán erre bement urához s elbeszélte neki: „Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.” Azt mondta erre neki Szíria királya: „Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.” Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: „Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.” Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: „Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.” Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.” Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.” Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: „Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?” Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: „Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: „Fürödj meg és megtisztulsz.”„ Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.”
Zs 41-42 - A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek? Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: „Hol van a te Istened?” Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről. Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid. Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez. Ezt mondom Istennek: „Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?” Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: „Hol van a te Istened?” Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem! Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, miért vetsz el engem? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem? Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékodba. És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Lk 4,24-30 – Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
Námán nem volt egy Istenhívő. De hallott arról, hogy a zsidók között van valaki, egy próféta, aki talán még az Ő baján is segíthet. És lám, az ember, aki ilyen dologról korábban nem hallott, úgy képzeli el, hogy valami különleges, rendkívüli képességek és eszközök birtokában van, annak az embernek – akit prófétának mondanak - a tudása. Nem hiszi el, amikor üzen neki Elizeus, hogy ha hétszer megfürdik a Jordánban, akkor az elég ahhoz, hogy meggyógyuljon. Az érdekes az, hogy mi, hívő emberek is úgy tekintünk erre a történetre, hogy a Jordán folyónak van ilyen hatása. Pedig nem erről van szó! Elizeus hit az Istennek, vagyis Istennel közösségben volt képes élni, és ezt a hitet ajánlotta Námánnak is. Hinni Elizeus Istenében, Aki meggyógyítja azt, akit a gyógyításával akar meglátogatni, és megtéríteni! Nem kitérni Isten jószándéka elől! Isten azért cselekedte meg Nátánnal, hogy Nátán ki tudja mondani: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben.” „Hittél Tamás mert láttál!” Ugye, olyan ez a történet, mint amikor Tamás érintheti meg Jézus sebes oldalát, hogy hinni tudja, hogy Ő az, aki halála előtt barátja volt, Akinek itta szavait, Aki azt mondta, hogy elmegyek, de visszajövök. De, akiben csalódott, hiszen meghalt és eltemették … És akit eltemetnek, az többé nem él! Mi emberek ilyen földhöz ragadtak vagyunk. Nem tudjuk elképzelni, és ha nem tudjuk elképzelni, akkor ugyan, hogyan hihetnénk, hogy megtörténhet bármi. Ha Isten a bármiben akarja elérni azt, hogy megtérjek.
De ahhoz, nekem nem szabad feladnom azt, hogy megtörténhet. Ahogy Nátán, hajlandó volt urával megosztani a hitét, hogy van esélye a gyógyulásra. El kellett fogadni urától azt a segítséget, hogy elmehessen megkeresni a segítséget. Majd egzisztenciális korlátain is úrrá kellett lennie, és hagyni, hogy szolgái meggyőzzék kishitűségében! Megengedővé lenni arra, ami jó is lehet akkor, ha hagyom, hogy az történjen velem, amit ígérnek azok, akiknek hite erősebb, mint az enyém, abban ami jó! Talán érveltek Nátánnak ezekkel a szavakkal is szolgái: „Minden gőgös ember utálat az Úr előtt, a kezem rá, hogy nem marad büntetlen! A jó út kezdete: megtenni, ami helyes, ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni.” [Péld 16,5]
Isten, add, hogy értselek, és értetlenségemben is képes legyek meglátni, mi jó, mi az, ami jónak akarja láttatni magát, mi a rossz, ami engem félrevezet, eltávolít Tőled! Mert én Neked akarok hinni! Veled akarok gyógyulni, kigyógyulni. minden nappal megtérni, egyre inkább lelki emberré formálódni, segíts engem! Ámen
