„Mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust”

Ter 15,5-12.17-18 - Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.” Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. Ekkor azt mondta neki az Úr: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő azt válaszolta: „Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?” Az Úr erre azt felelte neki: „Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!” Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá. Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: „Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Fil 3,17 - 4,1 - Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom -, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul. A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust. Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent. Azért tehát, szeretett és hőn óhajtott testvéreim, örömöm és koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim!

Lk 9,28b-36 - Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok” [MTörv 18,15; Iz 42,1]. Mikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.

„Mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust”, hogy vezessen olyan ismeretlen helyre, olyan ismeretlen körülmények közé, ahol olyan titok tárulkozhat fel számunkra, mely minden érthetetlen miértünkre válasz lehet.

E mai evangéliumi fejezet tele van számomra érthetetlen dolgokkal: Miért kellett felvinni a hegyre, miért pontosan e három tanítványt? E három közül egy lett evangélista, e három közül egy lett, akire rábízta Jézus a mennyek országának kulcsait, aki Krisztus tanításának, egyházának alapkövévé lett. A harmadik? Jakab, miért volt olyan fontos? Talán János testvéreként? mi történt ott a helyen? Miért jelent meg Mózes és Illés? Mi volt e találkozás jelentősége? Miért ebben a szituációban történik Jézus színeváltozása? Miért most hangzik fel az Atya kijelentése? Miért e szavak, melyekről akkor e tanítványok hallgattak, de nekünk meghagynak? És biztos, hogy lehetne még sorolni a kérdéseket. Hiszem, hogy szabad, és kell is kérdezni. Vallom, hogy a kérdéseket nem szabad válasz nélkül hagyni, hogy elfelejtődjenek. A kérdéseknek szerepük van az életünkben, hiszen azok útjelző táblák, melyeket életünk útelágazásaiban ott találunk, és azért vesszük őket észre, hogy keressük, és végül megtalálhassuk, hogy merre kell tovább mennünk. Ha nem vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk útjelzőinket, akkor úgy járhatunk, mint az a turista, aki nem figyeli, és nem keresi az útjelzőket, és eltéved a rengetegben, belevész az erdőbe.

Olyan eset is lehet, hogy az útjelző tábla nem segít, nem értjük. Akkor is választanunk kell, valamilyen döntést meg kell hozni, hogy merre menjek tovább. De akkor azzal az óvatossággal kell döntenem, hogy minden lépésemnél jobban kell figyelnem arra, hogy találjak olyan jelet, ami döntésemet igazolhatja, vagy rádöbbent tévedésemre. Ha kell, időben tudjak változtatni döntésemen.

De, a bizonytalan útjelző esetében nagy segítség az, ha van térképem. Döntésem kockázatát csökkenti az, ha tudok térképet olvasni! A Szentírást felfoghatom útleírásnak, vagy, akár, térképnek is. Úgy kell kezembe vennem, kezemben tartani, hogy abból ráismerjek, most hol tartok, és merre kell tovább mennem. A napi Írásokat, ha képes vagyok ezzel a nyitottsággal, képességgel magamhoz engedni, akkor talán megtalálom azt a gondolatot, ami mára, nekem, útjelző, eligazítás lehet.

A Nagyböjt első harmadában járok. Életem melyik szakaszában? Ez talán kevésbé érdekes. Mint inkább az, hogy hova tartok? Hova szeretnék eljutni, tudom azt? Az éppen most következő Húsvét mit jelent a számomra, ami egy olyan hely, ahova eljutni célom? Mire kell feltámadnom, ráismernem, felfedeznem Krisztusból, Krisztussal, az életemben? Valami bölcsesség, életállapotbeli tapasztalat vár rám, ami segíthet abban, hogy onnan merre menjek, mehetek, vagy kell, esetleg ajánlott tovább mennem. Felkészülés a mai idő arra, hogy akkor nyitott lehessek egy bölcs, javamat szolgáló döntés meghozatalára. Krisztussal merre menjek majd tovább? Életem minden Húsvétja állomás, azon az úton, mely az örök Húsvétomhoz vezető úton akar vezetni, tartani.

Jézus színeváltozásának a történetét, lehet, hogy ma értetlenül olvasom, hallgatom, és kérdéseket bírok csak felvetni. Az nem baj. Csak a kérdéseket gondozzam, ápoljam, hordozzam, mindaddig, míg meg nem kapom rájuk a feleletet. Minden kérdésre van felelet! Valahol és valamikor. Ne legyek türelmetlen. Legyek kérdéseimnek gondos gazdája, őre. Tiszteljem a kérdéseimet? Higgyek nekik, és higgyem el, hogy fontosak, dolgom van velük! Merjem Atyám elé vinni őket, kérve Őt, hogy segítsen megtalálni minden kérdésem párját, válaszát. Sokszor a kérdésekben benne vannak a válaszuk is, de még én nem vagyok kész arra, hogy meghalljam, megértsem a választ! Ezért kérem Atyám, Istenem a Te bölcsességedet a magam számára! Felnőni akarok Hozzád, a Te teljességedre, a Te fényességedre! Hallgatva, odahallgatva Fiadra! Szemlélve és követve őt, bárhová is vezet. Abban a hitben, hogy Hozzád eljuthatok általa! Ámen