Jézus, miután csalódott

1Kir 2,1-4.10-12 - Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak: „Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi. Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz, az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: „Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.” Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.

1Krón 29,10-12 - Majd áldotta az Urat az egész sokaság előtt és mondta: „Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké. Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.

Mk 6,6-13 - És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Jézus, miután csalódott háza népében, elment, hogy tanítását azok körében mondja el sokaknak, akiket kiválasztott maga mellé, és akik ez által hittek is szavának és tetteinek. Mikor már úgy ítélte meg, hogy eljött annak az ideje, hogy rájuk bízhatja, akkor előre küldte őket. Amit már hallottak, azt hirdessék: azt írja Márk, hogy „hatalmat adott nekik”. Csak nehogy úgy értsem, ahogy a hatalmat ma értelmezi a világ. Jézus azt a hatalmat ruházza rájuk, ossza meg a tizenkettővel, amivel Ő maga is bír, mely az Atyától való hatalom. De nem az emberek feletti hatalmat jelenti ez, és nem is az Isten feletti hatalmat jelenti, hanem az önmaga fölötti hatalmat. Képessé legyenek, ők tizenketten is arra, hogy legyőzve magukat, megengedőkké legyenek rá, hogy rajtuk keresztül áradjon a kegyelem, az irgalom, az Atya szelíd bölcsessége, ami az Isten szeretetének a megnyilvánulása!

Ez a megengedőképességük tette őket alkalmassá arra, hogy a rajtuk is fogást kereső tisztátalan lélek, ne bírjon el velük, az Atya szeretete ellenében! Ennek lett eredménye, hogy „elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak”. Miért és hogyan kapcsolódik össze e két dolog, a bűnbánatra felszólítás, és a gyógyítás? A gyógyító és ördögűző hatalom tette szavaikat hitelessé; a felszólításukat erővel töltötte meg az.

Másrészről, akik megtérőkké lettek a gyógyító hatalom megtapasztalására, azok dicsőítésükkel, hálájukkal már az Isten erejét hirdették! És a többiek hittek, a hitelesség meggyőzi a többieket!

Ezekről az összefüggésekről, a Szentírás tapasztalásairól és következtetéseiről manapság nagyon keveset hallani. Mintha nem értünk szólna, és nem ránk volnának vonatkoztatásai Krisztus tanításainak, Isten kinyilatkoztatásainak. Csupán felhívni akarom ezzel a figyelmet!

Hogy előre küldte őket, ezzel időt nyert, mikor utánuk ment Jézus, már ugyanazokat a dolgokat nem kellett még egyszer elmondania, már az apostolok által elmondottakra építhetett, illetve azokat a dolgokat pontosíthatta, érthetőbbé tehette példabeszédeivel. Jézus bizonyítottan jó stratéga volt. Ezzel, ugyanakkor nevelte és egyre alkalmasabbá tehette az apostolokat is a hithirdetésre, küldetésükre.

Mindebben benne van az olvasmány tanításának értelme, szüksége, és a zsoltáros dicsőítésének lényege!

Dávid király így tanítja fiát, halálára készülve: „Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva ...” E szavak vonatkoznak, érvényesek az apostolokra, és Jézus minden egyes tanítványára is. Mind a mai napig! Semmit nem veszítenek súlyukból e szavak, évezredek multával sem. Hogy Dávid bölcs király volt, mi sem bizonyítja, hogy megőrizte Isten hozzá intézett intelmét, és azt át is adja, tovább örökíti fiának: „az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.” Fontosnak ítélte meg, hogy e szavakat elismételje fiának. De fontosnak tartották azok is, akik a Bibliát, e Szent iratokat ránk bízták! Amik azért vannak leírva, hogy már mi, e szavakra építkezhessünk, ne keljen elölről kezdenünk, mindezek a tanítások alapot jelentsenek a számunkra, hogy a hitünket Isten már ránk bízott kinyilatkoztatásaira tudja építeni.

És nézzük a zsoltáros szavait, pontosabban ma, az olvasmányok közötti összekötő énekként elhangzó ószövetségi szavakat: „Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké. Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.” Mi más ez, ha nem hálaadás, dicsőítés, ujjongás Istenben, mely az ember lelkéből fakadhat fel, amikor ráismer hitének örömére!

Isten az, aki bennem a különböző és sokszor nagyon eltérő írásokat rendbe tudja állítani, hogy összefüggéseit felfedezhessem, és bennük Isten hozzám lehajló ölelő és vigyázó szeretetére ráismerjek, melyekkel utamat egyengeti, hogy célomhoz érhessek! Igen, ebben a vonatkozásban válhatnak e szavak az enyémekké, a lelkemből felfakadó öröm, hála kifejezéseivé, amire márt nem kell szavakat keresnem, csak hozzá kell csatlakoznom. Ahhoz, akit nem ismerek, de szavaiban ráismerek lelkem dallamára, sóhajtására, hálájára. Lám, valaki a múltból, akinek társa lehetek, így lesznek a voltak, a vannak, és a lesznek, végtelen nagy közösséggé. Ezért kell leírnunk azokat a gondolatainkat, melyek megmaradásáért felelősségünk van. hogy a szavak kapcsoljanak össze bennünket, hidat verjenek a kegyelem számára a múlt és jövő közé!

Áldalak én Istenem, „Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.” Ámen