Csak azért, amiért a pápa meghirdette a rendkívüli szentévet

2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.

Zs 95 - nekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

Csak azért, amiért a pápa meghirdette a rendkívüli szentévet, ne viselkedjünk kénytelen irgalmassággal, oktalanul! Ferenc pápa egy imádságot ajánl a számunkra, ezzel is segíteni akar bennünket, hogy a bölcsesség útján járhassunk.

Hogy szól ez az imádság? „Küldd el Lelkedet és szentelj meg mindnyájunkat az ő kenetével, hogy az irgalmasság jubileumi szentéve az Úr kegyelmének esztendeje legyen, és hogy Egyházad megújult lelkesedéssel tudja elvinni a szegényeknek a jó hírt, hirdesse a foglyoknak és az elnyomottaknak a szabadulást, és a vakok számára visszaadhassa a látásukat."

Elmélkedjünk ma erről, de vegyük hozzá Pál, ide illő, mai gondolatát is: „szítsd fel magadban Isten kegyelmét".

A szentév arra akarja felhívni a keresztény ember figyelmét, hogy ebben az időben kutassa saját bugyrait, ahol felfedezheti a kegyelmet, melyet rá kiáraszt Isten, kiválasztottsága okán! Milyen és mennyi kegyelem birtokosa, hordozója vagyok, mely hálára, örömre, akar indítani engem. Amiből erő árad, erőt akar ébreszteni bennem arra, hogy rajtam keresztül áradhasson Isten kegyelme minden emberre.

Ilyen módon értem azt, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy az irgalmasság szavát próbáljuk értelmezni, és magunk értelmezése szerint megtölteni tartalommal. Hiszen, ilyen módon nem teszünk mást, mint mi, keresztények, egymás nélkül, talán egymás ellenében is, de mindenesetre egyéni, és kényszeredett harci cselekményekbe kezdünk, ami nem több mint erőltetett jóakarat, önérvényesítő küzdelem. Aminek a vége nem lehet más, mint kudarc, csalódás, értelmetlen erőpocsékolás. Nekünk nem a magunkat igazoló jótettekre van szükségünk, hanem az evangéliumban megszólító küldetés teljesítésére szól az elhívásunk!

Az Úr kegyelmének esztendeje szelíd véleményem szerint, valami egészen másról szól, mint rólam. Értem való, Isten országának építéséről szóló üzenet, mely munkában, feladatban részem az, hogy építő kővé legyek! Nem malter vagyok, és nem habarcs, építő kő! Isten kegyelme az, ami a köveket összekötni próbálja. A kövekbe diffundálva ragassza össze a köveket. A habarcs pedig valami olyan dolog, ami beborít, elsimít és egységessé tesz. Talán Jézus lehet a habarcs, a vakolat ebben az építkezésben, azon túl, hogy Ő az alap is.

A mai evangélium szava szerinti küldetés, küldés az után hangzik el, hogy a kiválasztottakhoz szól! Nem mindenkit, és nem akárkit küld Jézus, a Mester. Csak azokat válassza ki, akik már a tanítványaivá lettek, akik már megfeleltek a „vizsgán”. De lám, nekik is ad útravalót, eligazítást arra, hogy hogyan érti azt a szót, hogy „menjetek”. Ráadásul, azt mondja az Írás, hogy maga előtt! Nem maga helyett küldi a tanítványokat!

Amikor úgy hallom, hogy engem küld, és mennem kell, akkor tudnom kell, hogy nem helyette megyek, hanem a dolgom az, hogy készítsem az Ő útját!

Nekünk, keresztényeknek, ha nincs bennünk a küldetésünk iránti alázatunk, szelídségünk, félelemtől mentes, és megengedésre alkalmasságunk, hogy az történhessen, általunk, ami szándéka a Mesternek, és csupán azt tegyük, ami a mi képességeinktől telik, felkészültségünktől telik, akkor hibázunk, egymás ellen is vétünk, közösségünk ellen is teszünk, melyről tudnunk kell, hogy Krisztus közössége!

Jézus Krisztus, Mesterem, ne kergess el magadtól, még akkor se, ha a „vizsgán” nem vagyok képes megfelelni! Kérem türelmedet, szeretetedet. Nevelj, növelj, faragj belőlem megengedő, és engedelmes, alázatos és szerető tanítványt, hogy a küldetésre alkalmassá legyek! Ámen