Az embernek Istenhez fűződő viszonyában

2Kor 10,17 - 11,2 - Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék [Jer 9,22k]; mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.

Zs 44 - A karvezetőnek. A „Liliomok” szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten. Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai. Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába. Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket. Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.

Mt 25,1-13 - Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.” Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Az embernek Istenhez fűződő viszonyában, hogy meddig Isten szolgálata, és honnan a hatalom, az erő kifejeződése, saját erőm érvényesítése, ami a szabad akarat torzulása, ugyanakkor az ember, és a hatalom közösségi érdekké minősítésének érvényesülése, aminek talán Istenhez semmi köze, csak annyi, hogy Rá hivatkozunk, Vele próbáljuk igazolni önmagunkat? Bizony nem könnyű megítélni.

Béla király és felesége felajánlja Istennek gyermekét, egy hatalmi érdekérvényesítésért cserébe! Majd ők, a gyermek megszületését követően, 3 évesen beadják egy frissen alakult, akkor divatos szerzetes közösségbe, neveltetését rájuk bízva, ami természetes módon azt jelenti, hogy a rendi elvárások szerint szabályozzák fejlődését. Vagyis, drasztikusan úgy fogalmazok, hogy nem is gondolkodhatott ez a leánygyermek másként a világról, mint ahogy nevelték. Nem is volt szabad másként vélekednie életről, világról, mint ahogy nevelték. Nem is csoda, hogy visszautasítja kérőit, hiszen, nem is tudott mit kezdeni a férfiúi szándékkal, a politika érdekeivel. Ráadásul apja, a számára egy külön kolostort is építtet, ahova ezzel akarata szerint bezárja, elzárja, kifejezve ezzel azt, hogy akarata az, hogy ezt az apai döntését ne próbálja megmásítani, kötelessége tiszteletben tartani. Azonban, az, hogy mennyire ellentmondásos élet volt ez számára, Margit számára, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egész életében betegeskedik, és végül 28 évesen meghal. Szegény Margit, számomra negatív szent. Azért vált szentté, amiért egész életét feláldozta a szülői kényszernek, elhinni bírta, hogy neki szentté kell lennie, a szülői akarat áldozatává kell lennie. Szülőként, de gyermekként is tiltakozom Istennél ez ellen. Szülőként azért, amiért abban hiszek, hogy Isten nem azt várja tőlem szülőként, hogy áldozzam fel gyermekemet. Legfeljebb azt, hogy ne ragaszkodjak hozzá, mint tulajdonomhoz, és ne éljek vissza azzal, hogy szülőként a magam számára használjam Őt fel. Gyermekként pedig azért, amiért abban hiszek, hogy Isten személyes és szabad akaratomat nem képes, nem akarja korlátozni. Nemhogy a szüleim érdekérvényesítése érdekében, de még a maga érdekérvényesítésére sem!

Amikor a Magyar nemzet a saját szentjeként tiszteli Bélát és Margitot, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a magyarság, önző érdekének rendeli alá Őket. Amiért értünk tettek olyan áldozatot, amit meg sem érdemlünk! Mert azt hogyan tudhatnánk bizonyítani, hogy Isten elfogadta vajon Béla és Mária felajánlásaként az országért Margitot, vagy annak ellenére mentette meg a nemzetünket?

Az azonban, számomra egyértelműnek látszik, hogy Isten Margit elé sietett, és nem kért tőle több szenvedést, megváltotta halálával e világ szenvedéseitől, melyet rá mért e nemzet, és a nemzet nevében követelt meg tőle királya, saját édesapja!

Margit kapcsán Jézus azon szavai jutnak eszembe e mai igehelyek ellenében, ahol az imádság meghallgatásával kapcsolatosan azt a tanítást adja: „Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?” [Lk 11,9-12]

Uram, Istenem, e mai elmélkedésemet Rád bízom, Te ítéld meg! Te legyél bennem az Igazság, térítsd meg látásomat, ha helytelenül ítélem meg a világot, vagy védelmez engem önmagammal szemben! Akarom, hogy a Te Igazságod legyen az enyém, a világ igazságának ellenében, még akkor is, ha ez a világ rabul ejteni képes egyházad igazságérzetét! Ámen