Ne hagyjuk ott a tegnapi napot végezetlenül!

1Sám 4,1-11 - Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert. Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: „Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.” Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával. Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé. Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: „Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba, félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: „Isten jött a táborba!” Majd felsóhajtottak és azt mondták: „Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában! Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!” Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.

Zs 43 - A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban. Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted. Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet. Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak. Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat. Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem. Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket. Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké. De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten. Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket. Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között. Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével. Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak. Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek. Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem, hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom. Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól, noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával. Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket, nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit. Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak. Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg! Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat? Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!

Mk 1,40-45 - Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!” Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: „Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.

Ne hagyjuk ott a tegnapi napot végezetlenül! Hiszen a tegnapba ölti Isten e napot, ahogy a mába a holnapot. Ám, míg a holnapot remélem, a mában van történetem, cselekvővé Érte most lehetek! A most –ban hitemet élhetem, megerősíthetem, szeretetét magamra ölthetem, irgalmasságáról hírt vihetek. Mert irgalma nélkül már ma sem lehetne életem!

Értetlenül olvasom e mai történeteket: Sámueltől, vagy a Zsoltáros éneket. Mégis, biztos abban lehetek, hogy minden Isten akaratában nyeri el a végzetet. Kinek kezéből az idő ki nem pereg, mégis, számára az idő semmit sem jelent. Ahogy az anyagi világ sem csupán a természete. Élet, vagy halál? Számára egyet jelent: Benne az Élet lehelete, így az élet is, a halál is, időtlen, sértetlenül teljességbe megy. Hiszen a Lélek az, mi időtlen, térnek sem felel meg.

Mit mond a van, a lett, és a lehet? Szavak, melyek mosolyt keltenek, számára felelőtlenek, felhőtlenek. Látnunk kell a kék eget, még akkor is, mikor - köd, pára - takarják a fellegek! Ne higgy ember a szónak, mely lélektelen, ne ragaszkodj ahhoz, mi leigázza lábad és kezed. Tudd, és hited legyen ez: a Lélek használ neked, a test szót sem érdemel! Mit a tested lát, hall, neki érezni megengedett, tudásod lefoglalja képzeted, csupán mindennek csak egy vetülete. Arra való, hogy azzal összevesd, mit a Lélek benned művel, mikor magadnak a csendedet megleled. Döntened kell: megismerned az igenedet. Mire mondasz igent, és mire való a nem! Választod e az Egyet, vagy szolgálod az isteneket? - Mert az ember mondja ki magáról az ítéletet, mit az Isten végtelen alázatával kivesz, tudomásul vesz. Kié a hatalom, és mitől a félelem?

Nos, lásd meg, a felelősségedet, mellyel egyedül önmagadért felelsz! Így borulj le elé, hálás szívvel, hogy áldjad és dicsőítsed Istenedet. Ne kérj számon senkit, semmit, de kegyelméért esdekelj, míg megteheted!

Törvénye szívedben ott legyen. Ne tartsd vissza ajkadat: Igazságát, mit szíved rejteget, hirdetheted! Hűsége, segítsége soha nem apad el, Benne biztos lehetsz, ahogy emberben sosem. Ne titkold, hogy irgalmát nem nélkülözheted, hogy kegyelme nélkül képtelen minden igyekezeted. Ahogy csak remélheted, hogy a másik ember rád nevet - minek hiányát szenveded – úgy tőle ne vond meg, mi Belőle kijut neked, s mit magadban úgy sem temethetsz el. Hiszen, magadnak megtartani az értéktelen. Csak, ha megosztod, lehet magadnak győzelem, érdemed, kincsed, gazdaggá így tehet. Aminek a neve: Istenből forrásozó szeretet. Istenem, Tőled kérem megmentésemet! Ámen