Ez az ünnep lehetne az

Iz 60,1-6 - Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád. Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Ef 3,2-3a.5-6 - Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által.

Mt 2,1-12 - Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: „A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: „És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”„ [Mik 5,1-3; 2 Sám 5.2]. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: „Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Ez az ünnep lehetne az, amikor azt ünnepeli mindegyikünk, mikor számára, számomra megjelent az Isten. Igen, a megtérésemnek az a napja, mikor először vettem tudomást arról, hogy életemben jelen van az Isten! Aki szólít, Aki hív, Aki vezet, mert minden percem társa, hogy örökösévé lehessek Neki!

Személyes ünnepem lehet ez! Amikor veletek közösségben, akik hozzám hasonlóan megvallani képesek vagyunk, hogy velem az Isten, hogy én Hozzá igazítani képes lehessek ez után az életemet, ünnepelhetek! Ünnepelhetünk! Képesek lehetünk ünnepelni! Mindegyikünknek a maga ünnepe ez, mégis közös ünnepünk lehet, amiért mindegyikünk a Vele való személyes barátságát, rokonságát ünnepelheti!

Felismerni azt, hogy létem, csak és kizárólagosan létéből ered, van, és Benne nyer értelmet! Mi több: érte való, hogy teljességét gyarapítsam, egyúttal teljességéből részesedhessek! Nekem, enyém az Isten mivolta, még halovány reménye, de már is Hozzá tartozó lehetek! Mert bennem valósul meg a teremtés műve, mely végső célja, hogy felépüljön Isten országa, melynek magam is részese vagyok!

Ebben a kontextusban érthetem meg, miről szól a mai evangélium: hogy a napkeleti bölcsekben mit jelent az a vágy, igény, hogy „eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Mert ezt jelenti az, hogy félem az Istent. Amikor felismerem a Jézus Krisztusban az értem megtestesült, az értem alázattá lett Istent, a Teremtőt, a mindenség Urát, az Örökkévaló Szentet, a Szeretetet! És még folytathatnám azokat a jelzőket, melyek mindenhatóságát próbálják megragadni arra a jóra, mely bűn nélkül való, mert a bűnt nem ismeri, mint tapasztalatot. Ugyanakkor mindent megtisztítani, megszentelni képes, hajlandó, és vágya, mi vágyakozik utána!

Aki a Világnak botrány, de választottainak csodálat, gyönyörűség, boldogság! Talán, mert érdemszerzőjük, kik a Világban vannak, de tudni szeretnék, hogy nem e Világból valók, és nem e Világnak valók. Ám, mert az Atya szándéka vezeti őket, tudják, hogy a Világért van ez az életük: hogy a Világ megtudja, hogy Te Atyám Egy akarsz lenni mindenekben! Ahogy szereteted egy Krisztusban és bennünk, kik vágyakozunk a Te szeretetedben való teljességre! Bennünk munkálkodsz, azért, hogy a Világ megtudja, hogy szereted, és szeretetedből éltetsz mindent, mert bízol benne, hogy minden, egyszer végre megérti szándékodat és akaratodat, mely mindenért való, és semmi ellen sem akarat! Még a bűnös ellen sem vagy, csupán a bűnt utasítod el!

Igen, gyönyörködöm e gondolatokban! Hiszem, hogy a lélekből fakadnak e gondolataim, e hajnali órákban, és mely áthatni akarja az anyagi és szellemi valóságomat. Mert hitemet Istenem Te alkotod, teremted, hogy legyen, és a Világ erői fölé emelkedjenek, és emeljenek engem, hogy az anyagi lét ne bírjon elnyelni, és megsemmisíteni, míg tanúságot nem teszek Rólad. Teremtő Istenem, Aki az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben - irgalmadban megtartani, megerősíteni és megszentelni vagy képes, érdemtelenül! Ámen