Ha igaz, akkor …
Mal 3,1-4.23-24 - Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, - mondja a Seregek Ura. - De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.”
Lk 1,57-66 - Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.
Ha igaz, akkor ebből az Ószövetségi jövendölésből sok mindent megtudhatunk, megérthetünk. Ahogy Mária is ismerhette e jövendölést. Éppen ezért, az Ószövetségből bonthatom ki Mária minden szavának jelentését, értelmét is, következtetve rá: mire is gondolhatott Ő, amikor beszélt.
Mária már nincs ott, ahol a mai evangéliumi történet zajlik. De mi beleállhatunk a képbe. Sőt, már Istenképűségünkkel egyben láthatjuk a tegnapot, a mát és a holnapot. Tegnap még Mária és Erzsébet találkozásában lehettünk jelen, ma János születésénél, holnap már János küldetését élhetjük át, és holnap után pedig az Úr eljövetelében találhatjuk magunkat. Magamat, aki az Úr megtestesülését keresem, óhajtom, mert szükségem van rá!
Jánosban üdvözölhetjük annak az angyalnak a színrelépését, aki előkészíti az Isten megtestesülését. Talán Máriában volt egy felfokozott igény, vágy, ami a zsidóság körében halványan, bátortalanul derengő igény volt csupán, hogy személyesen kerülhessen kapcsolatba Istenével. Azt mondja Malakiás: „akit ti kerestek”; majd: „akit ti óhajtotok”. Ugyanakkor azt is sejteti, hogy hatalmas, olyan mérhetetlenül távol van már tőle az ember, hogy azt nem is képes elviselni. Egyszerűen szégyellni kénytelen az ember, hogy nem képes megfelelni az Ő elvárásainak, az Isten teremtette szándéknak.
Bizony, azért jön el, hogy megtisztítson, salaktalanítson engem, az embert. Mert Isten velem vágyakozik közösségre! Velem, a bűnös emberrel, aki hűtlen, és kiállhatatlan, no meg ráadásul állandóan békétlenséget szít Istennel és emberrel egyaránt. Ő akar velem közösséget, Aki békességkereső, aki mindent eltűr, mindent elvisel, mindeneknek javát keresi, óhajtja, a jót, a szépet, az örömöt, és a boldogságot áhítozza általam, velem! Mert Isten számára ez az Igazság. Melyet, ha képes az ember megtapasztalni, akkor képes rácsodálkozni, hogy Jé! Ilyen is lehet a világ, az élet, a lét! Visszatérni ehhez az Igazsághoz, ami a bűnbeesés előtt volt, és amitől oly messzire elkóválygott az ember, egyre jobban bele süppedve önmaga szégyenébe! „… visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz”! Mert Isten is fél a maga haragjától! Nem akar haragot, nem akar áldozatot, nem akarja borzalommal sújtani a bűnt, illetve a bűnben magát megsemmisítő élménnyel kárhoztatni a világot! Melyet jónak teremtett, és melyet Magában akar teljességben látni, mely gyönyörködteti, mely dicsőíti Őt, és melyben mindeneket megdicsőíthet Ő, a Teremtő!
Ez minden próféta küldetésének a célja. És ez Jánosnak a küldetésével is Isten szándéka. Meg akar testesülni: azért, hogy az ember megistenülésre képessé legyen!
Nos, hol vagyok én, hol tartok én és az emberiség ezen az úton? Minek kell eljönnie? Miért kell eljönnie Jézusnak, az én szívembe, az én életembe? Isten irgalmas szeretete, mindennek csak eszköze akar lenni, ennek a Boldogságnak. Mert mindennek a legfelső foka az örök boldogság, melyben Isten és ember egyaránt boldognak tudhatja magát.
Bírom kimondani Atyám, hogy akarom, a Veled való boldogság gyönyörűségét! Ámen
